Parancsra új parancs, szabályra új szabály.

Ésaiás próféta 28 részében olvassuk a címben szereplő szavakat:

^„10 Mert „parancsra új parancs,
    szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
    szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.
    — tanításuk ebből áll.

¹¹ Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez. ¹² Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!”

De nem akarták meghallani, ¹³ s az Örökkévaló beszédét így értették:

„Parancsra új parancs,
    szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
    szabályra új szabály,
    még egy kicsi, még egy kicsi…”.

Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!”

Olyan szabálygyártás, törvényhozás folyt, amely elválaszt Isten jelenlététől és ellentétes magával Isten szavával. Mégis, mindez Isten népe között történt.
A fejezet rámutat a nagyon gyakran nem is tudatos motívumokra: politikai, hatalmi, és anyagi érdekek állnak a szabálygyártás, a törvénykezés, a megfélemlítés mögött.
Indulatot vált ki még az Úrból is, mert az isteni törvény célja is az volt, hogy nyugalomba, megpihenésbe vezesse a népet. Ám pont az isteni törvényeket, szabályokat csavargatták, alakították tovább és használták arra, hogy Istentől elválasszák és a maguk uralma alá hajtsák az embereket.
Ha az Isten törvénye felhasználható emberi hatalmi, anyagi érdekek szolgálatában, mire képes akkor a pártalapú, vagy felekezeti-gyülekezeti elvárásrendszer és szabálygyártás?

Utóbbiak célja ugyanaz, mint Ésaiásnál olvassuk:
Hatalmi ambíciók, tekintélyek betonozása, anyagi előnyök biztosítása, intézményi, politikai érdekek kiszolgálása a szabályokból kinővő tradíciók, a közösségben domináns szokások, sőt mítoszok áthagyományozása útján. Ezek olyan dogmává, hittétellé válnak az adott közösségben, mint Jézus feltámadása. „Azért mi vagyunk a legjobbak…” „A mi vezetőnk a legnagyobb…” stb. Ezzel szembesül minden újonnan érkező. Az evangéliummal való találkozás tüzében égve, gyermekként el is fogadják az istenivel együtt az emberit is, a szabadságot adó valósággal együtt a megkötöző manipulációt is.
A gyakorlati következménye mindennek az, hogy nincs nyugalom, hogy nincs pihenés, nincs felüdülés a fáradtnak. Fitnesz-kereszténység. „Csináld jobban, többet, erősebben!” Sosem elég jó. Sosem vagy elég jó. „Az csak a szerencséd, hogy ide, a legtutibbak közé tartozol. Így talán te is… évek múlva, ha elég áldozatot hozol az Úrért ill. a közösségért…”
Pontosan fenti gyakorlat elhordozhatatlan terhei miatt hív minden elfáradtat, agyonterheltet magához Jézus.

 
Máté 11. ²⁸ „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. ²⁹ Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. ³⁰ Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”

Hívja őket, de a felekezeti-gyülekezeti, teológiai, emberi tradíciók, szabályok, elvárások nem akarják a hívőket hozzá ereszteni.
Ezért elerőtlenednek, elvész a szenvedély. Rendszeresen elbuknak, megsérülnek, megtörnek lelkükben kapcsolataikban. Gyülekezetek minta-családjait gyakran csak a vallás kényszere, elvárása tartja egyben és nem a szeretet hatalma. Eljátsszuk a gyüliben a boldog familyt, otthon meg…
Én is ebből jövök. (Persze nem a válás lenne a megoldás. Mert hárman vannak a hívő házasságban. Meg tud újulni a szeretet, meg tudunk változni. Csakhogy ezt akarni is kellene a házaspár mindkét tagjának. De vannak nagyon mély sebek is. Ítélni – az az Úr illetékessége. A szeretetet is csak Ő képes megújítani bizalom által.
Hála Istennek, hogy bőven vannak szép és szerető családok is.)
Olyannal is találkoztam amikor igéből álnok módon levezetett elvárások szankciók alapjai lesznek és tudatos módszerként alkalmazzák pont azért, hogy megtörjenek egy embert és illeszkedjen a rendszerbe, vagy elmeneküljön. Nem kár érte.
Hatalom-technikai, politikai eszköz.
Ilyenkor az emberi érdekekből gyakorolt pressziót, fenyegetést, kirekesztést, mellőzést
Isten fegyelmezése eszközének mondják.
A módszer célja pedig megtörni, megfélemlíteni tehetséges és eredeti, esetleg mennyei ajándékokkal megáldott embereket, hogy beálljanak a sorba és a közösség elitjének, illetve a szervezetek, intézmények érdekeit szolgálják.
Ha megtörnek, akkor irányítható, kormányozható emberekké válnak.
Csakhogy ajándékuk már nem pusztán az evangélium, hanem az elit emberi érdekében is működik. Befogták őket egy idegen szekér elé. Ők pedig gyakorta őszintén hiszik, hogy az Úr igáját hordozzák. Csak éppen belerokkannak. Karakterükben elsősorban.
Ugyanúgy, ahogyan a Jézus korabeli vallási elit egy zsarnoki szabályrendszert kényszerített a társadalomra, a gyülekezetre, hogy privilégiumait megvédelmezze. Némelyik vezetőben tudatos volt ez, némelyek Isten akaratának látták a rendszert.
Az eredménye azonban az lett, hogy ez a hatalom-technikai eszköz, a szabálygyártás, a bűnbakképzés elpusztította a Messiást. Eszközzé vált a gonosz kezében az Isten igéjével magyarázott elvárásrendszer. Ma is a Messiás teljesebb megismerésétől foszt meg ez a gyakorlat.

Mert Jézus akkor nem állt be a sorba. Most sem. Bár szereti a törvénykező gyülekezeteket és az uralkodó vezetőket is, ahogy a farizeusokat is egykor.
De sokkal keményebben beszélt a vallási elitről-elithez, mint a „mezei” bűnös emberekhez.
Ugyanis a benne való megpihenést, az ő megismerését akadályozták meg ezek a képmutató vezetők a parancsokra, elvárásokra épülő megfélemlítés által.
Saját bűneiket, hatalom- és pénzsóvárságukat, uralkodásvágyukat legálisnak látták. A köreiken kívül levőket viszont megbélyegezték, büntették kevesebbért is.
A tevét lenyelték (pl. a Messiás megölése), a szúnyogot megszűrték (pl. a tizedfizetés a vendég-vacsorából, stb.).
Mert ez a fajta szabálygyártás a szabályok szószólóit kicsinyessé, irgalmatlanná teszi.
Az egyes ember szükségénél mindig fontosabb szemükben az intézmények, a szervezetek, a rendszer igénye, érdeke és a „magasztos” célok („Úr munkája, közösség érdeke, ébredés, tiszta erkölcs védelme”) melyek mögött az adott közösség elitje és szentté menedzselt érdeke áll.
Az egyes ember utóbbi érdekek oltárán bármikor feláldozható.
A probléma viszont az, hogy Jézus nem intézményekért, szervezetekért, nagy szellemi ajándékokért halt meg és támadott fel, hanem a konkrét emberért. Pistiért, Éviért, Laciért.
Nem elvont gyülekezeti, vallási eszményekért és különösen nem keresztény vezetők hatalmi érdekeiért.

Jézus Krisztus elítélése, kivégzése fenti érdekek miatt elkövetett, konkrét bűncselekmény volt.
Ez azóta is megtörténik.
Nem csak embereket áldoznak be a hatalmi anyagi érdekek mentén működő közösségek, hanem családokat dúlnak fel a Bibliával igazolhatatlan szellemi elvek nevében.
A gyülekezeti elit gondolkodásmódjával nem megegyezően vélekedő, érvelő hívő nézeteivel nem szállnak vitába, mert gyakran a Biblia alapján nem is lehet cáfolni a szabadságot szeretők gondolatait, hanem nemes egyszerűséggel gonosznak, veszedelmesnek minősítik magát az embert és a vele való kapcsolattartást.
Mindezt a gyülekezethez lojális családtagok előtt is megteszik, őket álságosan óvva a „szellemi tisztaság, az áldás megőrzése” hívószavakkal.
Szemforgató hazugság.
Az eredmény viszont az lesz, hogy a parancsgyártó, érdekvédő vallás hatalmi és anyagi érdeke Istentől való kapcsolatokat szaggat szét és teszi gyanúsakká, „vírushordozókká”  azokat az embereket, hívőket akik talán többet mutathatnának meg Jézus Krisztusból, mint az aktuális gyülekezeti elit.
Ezt, az emberileg is legalja tevékenységet gyakran felcímkézik az „erkölcs a szellemi tisztaság védelme” jelszavával, ahogyan azt a politikai kereszténység is sokszor teszi.
A történelem azonban arra tanít, hogy az erkölcsvédő törvénykezés mindig egy elit érdekeiben működött, továbbá soha nem tudta jobbá tenni a társadalmat hanem bigott, kegyetlen fanatizmust gonoszságot eredményezett. Így van ez hívők gyülekezeteiben is.
Lelkiismeretfurdalás nélkül rágalmaztunk meg olyan embereket gyerekeik előtt is, akiknek egyetlen bűne, hogy többet akarnak Jézusból, mint amit a gyülekezet vezetői engednek belőle látni. „Árulónak” minősítettük különösen, ha egy eretneknek, lázadónak bélyegzett másik közösséghez csatlakozott, családtagjaikat pedig „a szellemi jólétük megőrzése” érdekében óvtuk/óvják a kapcsolattartástól.
Így tapostunk/taposnak bakancsaikkal szülő-gyermek kapcsolatokra is. Mert ők tudják, hogy az unoka a lázadó nagyszülő látogatása miatt lett beteg…Ilyenek. Nincs lelkifurdalás, mert ez ugye „Isten vezetése”… Egyetlen lépés az inkvizíciótól.
Mert Jézus Krisztus nekünk hívőknek és az egyháznak nem az erkölcsök, és nem az erkölcsi tisztaság védelmét adta feladatként. Nem is a másik ítélgetését.
Nem. Ő az evangélium hirdetésére adott felhatalmazást és küldetést.
Annak az evangéliumnak a hirdetésére, amelyik közvetíti Isten szeretetét jóságát.
Mert ez valóban megváltoztat embereket, közösséget, társadalmat.
A szabálygyártás azonban nem. Csak kegyetlen, empátiára képtelen bigottá tesz.