Ne félj! (Elhagyhatunk-e egy gyülekezetet?)

Az ember hajlamos félni. Fél a jövőtől, fél a betegségtől, fél a pénzügyi nehézségektől, fél a háborútól, fél a fájdalmaktól, fél az elutasítástól, fél attól, hogy a gyerekei rossz útra térnek, fél attól, hogy rossz anya/apa, fél attól, hogy rossz feleség/férj, fél a kudarctól, fél attól, hogy elhagyják. Úgy tűnik, hogy a félelem a bűnbeeséskor tört rá az emberre, amikor Ádám és Éva elbújt Isten elől. A bűn zsoldja a halál, és a halál az egy ember bűne által elhatott mindenkire. Minden félelem mögött a haláltól, az elmúlástól való félelem van. Az ember fél, hogy a bűne miatt meg fogják büntetni. Ezért az újszövetségben a Menny első szava Gábriel arkangyal által, az, hogy ne félj. Az emberben ugyanis a félelem csak fokozódik Isten közelségével.

Azokban a gyülekezetekben, ahol egy pásztor-király vezeti a közösséget, leggyakrabban erre a félelemre játszanak rá. Azt az érzést keltik az emberben, hogy ha nem azt csinálja, amit mondanak neki, akkor rossz fog történni az életében, Isten meg fogja büntetni, vagy kiszolgáltatja sátáni erőknek. A kiszolgáltatottságot növeli a téves istenkép kialakítása. A hívőket neurotikussá teszi, amikor Istent úgy állítják be, mint aki kiszámíthatatlan, ítélő, teljesítményváró, aki folyamatosan követelményeket állít elénk, aminek meg kell felelnünk azért, hogy megkaphassuk a szeretetét és az elfogadását. A rossz istenkép még a gyülekezet elhagyása után is tovább mérgezi a hívők életét.

Amikor megpróbálják visszaédesgetni a kiszakadt hívőt, akkor is ez a mechanizmus lép életbe. A félelem ott lappang a kijövetel óta, hogy Istennek nem tetszik, hogy kijött a gyülekezetből, ezért vagy megbünteti, vagy kiszolgáltatja a sötét erőknek. A kijött hívő élvezi a szabadságot, de a félelem ott bujkál a tudat alatt. Istennek ez nem tetszik. Isten azt akarta, hogy maradjon ott, ahova Ő helyezte akkor is, ha szenved, ha kihasználták. Most kiesett Isten tökéletes akaratából. Lehet, hogy megkönnyebbült, de ez már a világgal kötött kompromisszum… És ekkor jön a testvér a gyülekezetből, hogy visszavárják, hogy nem haragszanak, de ott van a helye náluk, Isten is megbocsát… addigra a hívő a téves Istenkép miatt már annyira ki van borulva, hogy bűnbánóan visszamegy és minden kezdődik elölről.

Ebből csak egy módon lehet kitörni: az Istenről alkotott képet kell helyre tenni.

1 János 4:15-19. (RÚF 2014)
„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelemet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.”

Tehát vizsgáljuk meg, hogy tényleg hiszünk-e abban, hogy Jézus az Isten Fia. Ha igen, akkor Isten megmarad bennünk, és mi is őbenne. Nem fog elhagyni, nem fog eldobni magától. Isten szeretet. Isten nem ítélet, nem törvény, nem harag, nem gyűlölet, nem követelmény, hanem szeretet. Isten maga a szeretet. Isten a SZERETET. Amikor Jézus elmondta a Hegyi Beszédet és elindult lefelé a hegyről találkozott egy leprás emberrel. Ez a leprás évek óta élt kitaszítva, senki egy jó szót nem szólt hozzá, nem tudott hazamenni a feleségéhez, nem tudta magához ölelni, már régen senki nem érintette meg… tudta, hogy Jézus képes őt megtisztítani, de nem volt biztos benne, hogy valóban akarja. Nem volt biztos benne, hogy az Isten őt, a bűnöst, a tisztátalant, a számkivetettet, aki senkinek sem kellett, szereti-e annyira, hogy meggyógyítsa. Hogyne akarta volna megtisztítani a szerető Isten? Hogyne akarta volna megérinteni az, aki meghalni is kész volt érte. Jézus megérintette, és ki is mondta: „Akarom. Tisztulj meg!

Minket is ő tisztított meg, az Ige fürdőjével. Ő váltott meg bennünket. Ő, aki bírája élőknek és holtaknak, helyettünk ment az ítéletre. Hogyan ítélne hát el az ítélet napján, amikor benne bízunk, amikor az ő helyettesítő áldozatában bízunk, abban hiszünk, hogy helyettünk vette el az ítéletet. Ezért tudunk bizalommal nézni az ítélet napja felé. Ekkor teljessé lett bennünk a szeretet. A teljes szeretet pedig kiűzi a félelmet.

Zsidó 2:14-15. (RÚF 2014)
„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse (katargeó = működésképtelenné tesz) azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”

Jézus működésképtelenné tette a sátánt, akinek hatalma van a halálon, és ezáltal megszabadította azokat, akik rabok voltak egész életükben, mert féltek a haláltól. Ezért már nincs oka semmilyen félelemnek. Azok az emberek, akik nem hisznek Jézus mindenhatóságában, mindig meg tudják logikusan magyarázni, hogy ha nem hallgatsz rájuk, akkor baj fog jönni rád. Azt mondják, ha magadra maradsz, véged van, az ördög, aki mint ordító oroszlán körbejár, el fog nyelni. Ha kimész a gyülekezetből, nem lesz, aki segítsen rajtad, támogatás nélkül újra meghal a szellemed. Olyanok, mint a Jairnak magyarázó emberek: Jair, nincs mit tenni, a lányodnak annyi, nem hallod? Meghalt. Vége. Ennyi volt. Senki nem tud segíteni rajta. Ekkor szól Jézus: Ne félj, csak higgy! Ne félj, mert az az Isten, aki veled van, maga a halottakat feltámasztó Isten, aki előszólítja azokat, amik nincsenek, mint meglevőket. Lázár már négy napja feküdt a sírban, mindenki azt hitte, hogy vége, már ott van Ábrahám kebelén, onnan senki nem tudja visszahozni. Az emberek Máriával együtt csak sírtak, Márta kesergett, hogy miért nem volt ott Jézus. De ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét! Jézus a feltámadás és az élet! Ha úgy is tűnik, hogy mindennek vége, Jézus ott van veled, és feltámasztja a halottat.

Ha kijöttél a gyülekezetedből, ne félj. Nem fog elnyelni az ordító oroszlán. Csak higgy a kegyelmes Istenben, Jézusban, aki maga lett bűnné érted, hogy te Isten igazsága legyél őbenne. Nem haragszik rád az Isten és nem is fog már haragudni soha. A kárhoztatás nem Istentől van, hanem emberektől. Emberek manipulálnak vele. El akarják veled hitetni, hogy ha elhagyod a gyülekezetet, akkor ezzel lázadsz Isten ellen, és ezért Isten haragját vonod magadra. Ezek az emberek úgy tesznek, mintha az egyházat hagynád el, pedig csak egy felekezetet hagysz ott. Isten nem fog kárhoztatni ezért.

Róma 8:31-34. (RÚF 2014)
„Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is érettünk.”

Ámen.