A Nap, a vakond és a sas.
Árok partján buborékból Vakondocska mászik elő. Vaksin néz a fénylő Napba, És hirtelen szárnya nő, Felröppen, elnyeli felhő.
Kisvakondból kismadár! Csodálatos csoda már! Csodálatos csoda már!
A vándor száját tátva áll; „Vakondokból ég lakója? Hernyóból rét pillangója?
Aztán: „Sasmadárból föld túrója? Lehet-e? Lehet-e?” De az esze fel nem érte, Mert mindig a Napot nézte.