Vízminőség és kereszténység.

Az egész Bibliában fontos üzenet és szimbólum a forrás és a kút.
Izsákról olvassuk, hogy új és új kutakat ásott, de ezeket egy ideig a filiszteusok elperelték. (1.Móz.26.18)
Jákób történetében látjuk, hogy szomjas juhok nyájak álltak a kútnál, amelynek a szájára valami értelmetlen szabály miatt követ tettek. (1.Móz. 29.10.)
Mózes történetében is hasonló eseményt látunk. (2.Móz.2.17.) Egyikük sem adta fel.
Hozzáfértek a vízhez, ittak és a szomjasaknak inni adtak.
Az egyház történelmében hasonló jelenségeket látunk. Voltak és vannak, akik az Istentől megnyitott vízforrásokra köveket hordanak. Parancsolatokat, szabályokat, hogy ne férjenek hozzá a szomjazók. Mások táblák akasztanak friss vízforrások fölé:
„Vigyázat mérgezett!” „Hiperkegyelmes eretnekség!”
Esetleg a kút üzemeltetőit állítják be gonosznak, bűnösnek, árulónak.
(Holott a kutakat Isten nyitja, az evangélium üzenete pedig a hirdetőjének erkölcsi állapotától függetlenül is működik. Cserkeszőlőn akkor is jó víz volt mikor csak egy betonvályú vezette azt. Hiába tennék ma is ki a táblát, hogy: „Veszélyes!” A víz ettől még jó marad.)
Az önkéntes vízminőség-ellenőrök számára azonban az az egyik lényeges szempont, hogy saját rendszerük, s a rendszer érdekében gyártott szabályok működjenek, sértetlenek maradjanak.
Mert akkor a juhok is maradnak, akkor is, ha szomjasak.
Jézus azt mondta, hogy „aki benne hisz annak a belsejéből élő vízforrás (folyó) fakad.” (Jn. 7.38.)
Mélyen a szívben van az a vízminta, ami alapján a hívő el tudja dönteni, hogy egy külső forrás vize tiszta, jó, vagy nem. Azonos-e azzal a vízzel, ami a belsejéből is ered?
Ez az újszövetségi hívő felelőssége is.
Személyes kapcsolatra vagyunk kiválasztva. Neked és nekem „face to face” akar szólni Jézus.
Személyesen, és nem ószövetségi jellegű prófétai minták által akar szólni, vezetni az Úr.
Bátorság kell hozzá. Elhinni és követni a belső vezetést.
Ahogyan Izsák, Jákób, Mózes bátorságot vettek, ittak és inni adtak a szomjasaknak.