Vízen járni, ráadásul viharban?

Mt 14.24-32-ben van a vízenjárás tört.

Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.
Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!”„Gyere!” — felelte Jézus.
Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé,de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”
Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. 33 A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

Jézus szólt neki, Péter elindult a vízen. Isten szavára.
Te is elindultál Jézus felé. Ő hívott magához. Van olyan is, aki számára a sablonos mindennapok, a hétköznapi rutin is még kicsit vízenjárás.
A hívő élet lényege a természetfeletti, a csoda, a vízenjárás Jézus felé, az Ő szavának engedelmeskedve.
Az öt érzékszerv közvetítette valóság azonban állandóan vitatkozik a Jézus szava iránt bennünk élő hittel, bizalommal. Nem is kell vihar. A tapasztalat folyton cáfolni akarja, amire Jézus hívott.
“Úgyse fog sikerülni! Neked ez nem megy!” – üzeni.
Néha be is durvul és felgerjeszti magát:
“Ne legyél hülye! Nem megmondtam, hogy nem fog menni?”. Ez a körülmények vihara.
Péter hite megingott, ahogy a körülményekben manifesztálódott viharra nézett.
Úgy tűnt neki, elnyeli őt az ellenségessé vált elemek világa.
Velünk is rendszeresen megtörténik ez.
Péter kiáltott Jézushoz. Jézus azonnal utána nyúlt.
Azonnal!
Aztán figyelmeztette:

„Ha én azt mondtam ezen a közegen gyere hozzám, akkor miért kétekedtél.?
Ura vagyok a szélnek, a víznek, a körülményeidnek és az embereknek is. Nem csak neked.
Nem fogsz a viharban elsüllyedni, akkor sem ha a lelked azt érzi:
Képtelenség ezen az úton, ezen a közegen tovább menni. Akkor sem, ha vízen jársz a viharban.”

Ez is megtörténik velünk rendszeresen.
Nem a giga-hitünk miatt, nem a tökéletességünk miatt. Hanem, mert melletünk van a tenger ura, a vihar ura, a körülmények ura. Nem szentség-, vagy hit-ellenőrként, hanem szeretetből. Szabadítódként vigyáz rád. Kegyelemből, ingyen. A gyermeke vagy.
Jézus és Péter visszamentek kézenfogva a bárkába és beállt a salom, nyugalom, békesség.

Nincs olyan körülmény amit Ő ne uralna. Ha megenged viharokat, azért teszi, mert kibírjuk (ha már beleengedett) és változunk, megértéseket kapunk és a lelkünk átalakul.
Van idő amikor tűrni, elviselni kell. De ez mindig átmeneti csak. Nem késik el a szabadítással.
Vár rád a salom vidéke. Ott is Vele leszel, ahogy a viharban is ott van veled.
Menj tovább a vízen, menj akkor is ha vihar csapott le rád!
Ő szólt hozzád, Ő hív magához.