A húszezres
Kutyu a Déli pályaudvar Metró-szintjén lakott. A pályaudvarra vezető lépcsővel szemben levő telefonkészülék körül balra a második volt a hálószobája.
Napi egy doboz cigin és minimum hat-hét deci konyaknak nevezett égetett szeszen élt. Az étel járulékos dolog volt számára. Ha nem volt nem evett, ha volt, akkor is csak keveset. Köreiben cseppet sem szokatlan diétája általános gyengeségbe döntötte;
Lábai remegtek, a beszéd illetve a munka, mint funkciók nem léteztek a számára. Szája alkoholt porlasztott, kezei jó, ha a féldecis kis pia-ampullákat fejmagasságba tudták emelni. De a szemei! Egy kiskamasz izgalma, huncutsága, reményteli önbizalma nézett ránk harmincöt évesen hetvenöt esztendős testéből. – ezért is kapott mindig pénzt a járókelőktől. Valami várt rá. – tudta ezt ő és mindenki, aki szemébe nézve egy ötvenest. százast, markába nyomott.
Egy péntek éjjel megtörtént. Épp felesért tipródott a non-stop zöldséges kis ablaka előtt, amikor lenézett és meglátta. Cipője orra előtt feküdt, mint egy beteljesült álom. Húszezres. Az izgalomtól gombóc ugrott a torkába. Riadtan nézett körül: Mikor lökik el? Mikor csapnak az arcába? De senki sem volt a környéken. Csak az eladó röhögött gúnyosan látva, hogy Kutyu térdre rogy, de hogy miért, azt a magas ablak miatt belülről nem láthatta. Úgy gondolta megint fullra itta magát. A húszezres közben már Kutyu markában volt. Iszkolt vele a fülke felé. Leheveredett a banános kartonra és magára húzta téli-nyári kabátját. De most nem jött a rutinszerű álom-ájulás. A vagyon gonddal jár. Hogyan váltsa fel? Mire költse? Húszezressel nem lehet féldekásért fizetni. Vegyen egy üveg igazi Napóleont? Vagy tiszta ruhát? Ha élne még Kriszti, akivel két évig megosztotta a lépcsőtől balra második fülkét! De Krisztit tavaly szilveszterkor megkéselték. Hiányzott….. A húszezres. Csak meg ne tudják a többiek. Főleg a Benyó. Az le is szúrná érte. Izzadtan forgolódott a kartonpapírján. Reggel a Metró-kijáratnál egy megtört szemű harmincöt éves öregember ődöngött. Egy fillért sem kapott. Délben űzötten állt a zöldséges bolt kis ablaka előtt.
-„Egy húszezres”,- nyújtotta az eladó felé.- Itt találtam.
-Jó srác vagy! – vigyorgott az eladó, és balkezével Kutyu felé lökött egy féldekást, míg a húszezrest jobbjával saját farzsebébe csúsztatta.
Galga-völgy 2003