(A gyerekek éhsége a mesére) Akinek van gyermeke, unokája, gyerekekkel foglalkozik ismeri azt a jelenséget, hogy kisgyermek hosszasan beszélget egy állattal, a fiúk kezében a fakanál is karddá válik, képzeletbeli baráttal kommunikálnak játszanak, stb. A gyermeki lélek gyakran fantasztikusan tarka és gyakran „valóságos” fantáziavilágban él. Az emberiség kisgyermekkora Ádám és Éva animisztikus-mágikus világképe jelenik meg újra és újra minden kisgyermekben. (Mágikus világképen nem okkultizmust, hanem a dolgok, élőlények közötti érzékszerveken túli összefüggéseket és ezek megélését értem.) Gyermekkorban a lélek készül a létező természetfelettivel való találkozásra is. Ezért is szomjazza a mesét. Nem is a képi- és hangeszközökkel fantáziáját falak közé záró animációs-, rajz- és mesefilmeket. Ezek megígézik, ott tartják a…

Kipi-kopi, kopog a párkány. Ám nem jégeső zörgeti, hanem apró kismadarak kapkodják a kiszórt magokat. A konyhában mi eszünk. Nekik az ablakban terítünk. Nézem a tarka, apró, túlmozgásos, vibráló lényeket. Kedvesek, csibészesek, bájosak. Mint a kis gyermekek lelke. A harmadik emeleti Lakó, jószívű ember az apró szárnyasoknak is vásárol, megterít, így hát télen egészen ideszoknak. Vannak a cinkék. Csapkodnak a szárnyukkal, villámgyorsan billegetik fejüket, ugrabugrálnak, felröppennek, kíváncsian bekukkantanak az ablakon, de ha meglátnak gyorsan elrepülnek, hogy másodperceken belül újra visszatérjenek; „Itt van-e még kiszámíthatatlan és nagy valami?” (Ha mi emberek ilyen intenzitással és sebességgel pörögnénk bizony nem lenne köztünk túlsúlyos! Bár feltehetően meg sem tudnánk öregedni.) Pedig ők, a cinkék…

Nézd egy fülemüle! Hova lett a füle? Elszaladt a füle? Egy kő mögött ül-e? Kukucskál mögüle? Így töpreng magában, Aztán elrepüle, (mert a szárnya megvan csak nincs meg a füle), fületlenül a kis dalos fülemüle.

Ősz dereka van.Harsogóan zöld fűben heverészünk hanyatt egy rét közepén.Hegyek halmok kerítenek be és állnak őrt kötelességtudóan a csend, a nyugalom zavartalansága felett.A közelben egy patak csobog.Víze szétszivárog a talajban, ahogyan a teremtés mélységeiből felbuggyanó csend, nyugalom szivárog szét a lelkünkben. Ősz derekán, ragyogó nap alatt megújult a rét. Ősz derekán pihen, gyógyul és meg is újul a lélek.A fénylő kék égen felhőjáték-előadás hirdeti, beszéli Isten dicsőségét, szeretetét, kreativitását. Hallható, világos beszéd.A fenti óriásképernyőn, mindig premier fut. Mindig új és eredeti.Nem volt és nem lesz két egyforma napfelkelte vagy két egyforma naplemente.Nincs két egyforma felhő.Kreatív, érzékeny, igényes a látványtervezőjük.Az ég óriásrájája, egy sas úszik be a horizontra, szárnyai mozdulatlanok, úgy…

Jaffánál vagyunk. Fürdőzünk a Földközi tengerben. Mint általában, most is szeles az idő, a tenger hullámzik. Isten természetes vízi játszóteret csinált nekünk. Állunk a derékig – nyakig érő sós vízben. Aztán jön a hullám, ledönt, mint a kuglibábut, felkap, több méterre odébb sodor, lenyom a víz alá. Mindenki tökéletesíteni igyekszik a technikáját. Van aki háttal fogadja az érkező hullámot és törekszik talpon maradni. Van aki szembeszegül vele, beleveti magát. Mások nagyokat ugranak, hogy a fejük a víz felett maradjon. Meg akarunk állni a saját lábunkon. De az eredmény általában ugyanaz: A víz alá kerülünk, kicsit csípi a szemünket a sós víz, prüszkölünk és elfáradunk a játékos erőlködésben. Persze nagyon élvezzük…

Ma már másodszor ülök le Jeuzsálemben a Falnál, a női és férfi szakaszt elválasztó kerítés árnyékában. Néhány órája voltam itt, akkor meglepően elevenen szólt hozzám Jézus. Valószínűleg nem tudja, hogy ő még nem nagyon kívánatos ezen a helyen, ezért kéretlenül is itt van. Most csak pihenni ültem le. Nincsenek magasztos szellemi céljaim és nagyon nem is várom hogy kapjak új kijelentést, megértést. Bambulok. Bojársüveges, nagy kabátos, kaftános emberek izzadnak a forró napon. Mondják amit kell. Barmicvós társaság örvendezik a kerítés mellett, a túloldalról a női rokonság jó kemény csokikat dobál az ünnepelt fejéhez, aki próbál fedezékbe húzódni, imakönyvet használva feje védelmére.Fiatalember ordítva telefonál 10 méterre a Kóteltől. Főnök lehet és…

Mózes elmondja a pusztában született második nemzedéknek a törvény igéit. 5.Móz.Bátorítja, lelkesíti őket, hogy sikerülni fog birtokba venni az Ígéret földjét.Énekel egy gyönyörű zsoltárt.Egy hatalmas áldással megáldja őket.Plusz még teljesen befejezi, leírja azt, amit az Úr mondott neki hogy írjon le.Aztán szól hozzá az Úr hogy forduljon kicsit vissza, menjen föl a hegyre az ellenkező irányban, mert vmikor hibázott és most már őhozzá, az Istenhez fog csatlakozni tokkal-vonóval.Ezt megtört lélekkel, az elítéltség tudatában, csalódottan, frusztráltan nem lehet megtenni.Izrael fiai Kánaán földjét célozták meg. Mózes ennél jobbat.A valódi ígéret földje felé indult el. Isten örök jelenlétébe.Végre nyugdíjba mehetett, együtt lehetett azzal, akit szeretett, szolgált és aki nagyon-nagyon várta már őt.Nem volt…