Mi megyünk, vagy Ő akar jönni?

                                     Zsoltárok 24

   1  Dávid zsoltára.; Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.   2  Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.   3  Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?   4  Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.   5  Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől.   6  Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób [nemzetsége], akik a te orcádat keresik. Szela.   7  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.   8  Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.   9  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!   10  Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.

Isten kamerája pásztázza a földet és több zoom-állást rögzít a zsoltáros. Filmeken szoktuk látni; először a kék bolygó, aztán közelít a kép; hegyeket, embereket és egyre kisebb, távolról nem látható dolgokat látunk, végül a főhős családja, gyerekek stb.

Így kezdődik és ez az első kép: A Föld és minden ember az alkotás jogán az Úré. Itt vagyunk mi is a Földön, és filózunk;
Ki az, aki kedves az Úrnak? Ki mehet fel a hegyére? Isten mond néhány dolgot, amelyek egy emberben kedvesek a számára; tisztaság, ártatlanság, tiszta kéz, őszinte, tiszta szív, olyan lélek, amely nem leli kedvét gonoszban, és nem használja eszközül a jogtalanságot az értéktelenséget pusztítást, elnyomást és olyan száj, beszéd, ami nem trükközik, nem csal, nem hízeleg, nem is rágalmaz, egyenes, korrekt. Ezek az emberek áldást nyernek, és akik tiszta szívből keresik az Urat, ilyenekké válnak. Tudjuk a Bibliából és tapasztalatból is, hogy Jákób nemzetsége és az Istenkeresők társasága még nem tökéletesen felel meg, felelünk meg fenti elvárásoknak. Mégis „ilyennek” mond minket az Úr. Mert aki Őt keresi az hisz, aki pedig hisz az evangéliumban az igaz Isten előtt. Aki még nem Jézusban hisz, de őszintén keresi az igazságot, az meg is fogja találni Őt, mert kap mennyei támogatást kereséséhez.
A 6. versszak alapján mondom tehát, hogy ilyenné is válnak ezek az emberek, tehát felmehetnek az Úr hegyére, megállhatnak az Úr által megszentelt helyeken, áldást is nyernek. 

Ám az Úr hegye, de az Ő szent helye, az nem az Ő személyiségének a teljessége. Az még nem a Vele való egyesülés, együttlét, személyes szeretet-közösség! A 7.-9. versben tárja fel Isten az Ő vágyát, szándékát. Nem elzárkózva, egyszemélyes zsűriként figyeli, hogy melyik játékos teljesíti a normát, melyik jöhet közelebb Hozzá, hanem Ő akar lejönni az egész Földre, közösségben, szeretet-közösségben együtt lenni, egyesülni az emberiséggel, akiket megváltott. Ezt az evangéliumból tudtuk meg.  A lejönni vágyakozó Isten ugyanaz, akit ismert Dávid és kortársai: az erős Isten, a harcos Isten, a hatalmas Isten, a dicsőség királya, mert ő több ennél. Mi már tudjuk: Apa, és ezért akar a családjával lenni.

Nagyon nagy kérdés; Mik azok a kapuk, amiknek fejük van? Mik azok az örökkévaló ajtók, amelyek nem akarják engedni, hogy Isten jöjjön, hanem az a maximum nyílásszögük, hogy egy feltételrendszeren át az embernek ígérik az Úr hegyére való feljutást.

Azonban nem nekünk kell menni, áttörni az egeken Istenhez.

Fel kell emelni a kapukat, kinyitni a korszakokon át teológiákkal, igeértelmezésekkel megerősített, emberi becsvággyal, ambíciókkal lelakatolt, bonyolult szokásjogi számzárral ellátott ajtókat, hogy Ő jöhessen hozzánk!
A dicséretben sem, az imában sem nekünk kell betörni, áttörni Isten jelenlétébe! Hiszen Őbenne élünk mozgunk és vagyunk, hanem a zene, az ima olyan kulcsok, amelyek képesek beengedni a hozzánk vágyódó dicsőség királyát. Ez a keresztényektől, a szolgálóktól is más hozzáállást feltételez. Egy sokkal szabadabbat oldottabbat, görcsöktől, elvárásokról menteset. Tanulnunk kell, hogyan tudjuk beengedni a dicsőség királyát és meg kell szabadulni attól a kevély gondolkodástól, hogy akár a dicséret által, vagy a prédikálás által a szolgáló húzza be a testvéreket Isten helyére, vagy a szolgáló árasztja a gyülekezetre a „Jelenlétet”.

Nem, mi csak kulcsárok, házmesterek vagyunk, hogy amikor zörget, beengedjük Őt.
Ő akar jönni és minden nap ezzel a vággyal távcsövezi, kamerázza, nézegeti a kék bolygót, rajta minket; ki az, aki beengedi?
Melyik gyülekezet az, amelyik végre ajtót nyit a dicsőség Urának a mi Jézus Krisztusunknak?
Vágyakozunk századok óta a Mennybe. Isten sokkal régebben vágyakozik visszatérni a Földre az övéihez.
Ha megjön az Ő teljességében, a Föld is Mennyé válik.

Délután volt egy beszélgetés testvéreimmel, ahol megértettem, hogy mik azok az örök kapuk és ajtók.

Emlékeztek a történetre, amikor az arám (szíriai) sereg körbevette Elizeus házát, és ezt látva a szolga berezelt nagyon. A próféta azt kérte az Úrtól, hogy nyissa meg a szemeit, hogy lásson. A valóság egy részét látta a rettegő ember: az ellenséget. (Pl koronavírus terjedése.)

Amikor megnyílt a szeme nem elragadtatott, nem látomást látott, hanem csak meglátta azt ami addig is ott volt. Egy másik dimenziót, Isten angyalait, védelmüket. Bálám sem esett elragadtatásba mikor belelátott Izrael szellemi valóságába, a jövőbe a Messiás eljövetelébe. A szellemi világ ezek szerint nem végtelen távolságra van, Isten országa sem. Egy párhuzamosan létező valóságként , körbevesz benne is „élünk mozgunk és vagyunk”. De a fizikai érzékszerveinkkel nem érzékeljük, csak ha Isten elhúzza a függönyt. János a Jelenésekben is úgy utazik térben-időben, hogy közben valahol Patmosz szigetén van testben.

Egyetlen lény van a kozmoszban amelyik fizikai és szellemi is egyben. Ez az ember. Mi vagyunk. Az ember a kapu , a fizikai és a szellemi valóság között. Pontosabban az emberi szív.

Az ember dimenziókapu. Ezért is olyan fontos Isten és a Gonosz számára.

Amikor az Ajtón belépünk Isten országába, újjászületünk, megkapjuk a képességet, hogy magunk is ajtóvá váljunk az Úr és az Isten királysága számára.
Mi bemegyünk az Úron keresztül a szellemibe, Ő be akar jönni rajtunk keresztül a fizikaiba, hogy Ő bennünk és mi Benne legyünk. Ez az állapot is csak párhuzamos valóság-dimenziók léte esetén értelmezhető.

Ezért zörget Jézus az ajtókon.

A kapu valószínűleg a közösségeket, az ajtó az egyes embert jelenti. Ezeken akar bejönni a dicsőség Királya.
Ha ez valóban megtörténik, és a dicsőség Királya hozzáfér rajtunk keresztül a fizikai valósághoz, akkor csodakorszak lesz.

Akkor nem nagy keresztény szolgáló-celebek köré gyűlne Isten népe, hanem mennénk gyógyítani a vírus-fertőzötteket az intenzívre.
Bemehetne a dicsőség Királya és köré gyülne az Ő nyája. Talán a gazdag celeb-szolgálók is.

Sajnos még nem tartunk itt. Én magam sem.