Túl a meghasadt kárpiton.1.

                                                         
Mt. 27. 51.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.

Zsid. 10. 19.
Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által
azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
és mivel nagy papunk van az Isten háza felett,
járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.

Jézus Krisztus áldozata a kereszten szellemileg új helyzetet teremtett. Az Istent az embertől elválasztó, testi erővel eltéphetetlen szálakból, a bűn, a szégyen, a tisztátalanság, a félelem szálaiból szőtt kárpit elrepedt. Út nyílt újból Isten jelenlétébe. Az Édenből ismert és tudatosan, vagy tudattalanul, mindenki által vágyott randevúk, találkozások lehetősége helyreállt.
Isten, aki Apaként mutatkozott be, a Krisztus, aki végérvényesen bebizonyította, hogy Isten szeret, és a jelenvaló Úr, a „másik Vigasztaló” a Szent Szellem akarja, várja is a találkozásokat.                                                                                         
Mégis nehezen megy. Nem használjuk ki a lehetőséget. Pedig a kárpit meghasadása azt is jelentette, hogy az emberi oldalon lévő gátak, akadályok is elhárultak.
A szellemiek, mint a bűn és a törvény, de a lelkiek is, mint a szégyen, a fóbiák, félelmek, a bűntudat, az alkalmatlanság- és szennyesség-érzés és az értelemben felépült magaslatok is.

A bevezető írásban ezekkel szeretnék foglalkozni, elsősorban az igazzá válással és a bűnbocsánattal. Ha e kettő szilárd a hívő gondolkodásában, akkor a valóságnak megfelelően kezd változni az Istenről és önmagáról alkotott képe is.

Zsolt. 32.1
Dávid tanítása.; Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett    
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt
Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela   Vétkemet bevallám neked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.

Dávid boldognak mondja azt az embert, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, azaz nem számolja fel, nem írja a számlájára, nem tartja bűnösnek, nem bűnösként gondol rá. Dávid az 1. versszakban leírt boldogságot átélte, bűnbocsánatot kapott, az 5. versszakban leírt módon. Vétke el lett fedezve, le lett takarva, ő maga nem halt meg, de tudjuk az 1 Sámuel 12-ből, hogy gyilkosságáért és házasságtöréséért szörnyű árat kellett fizetnie.

1. Sám. 12.  9. 
Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos őelőtte? A hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem, és a hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
Ezt mondja az Úr: Íme én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal
Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izrael előtt és napvilágnál cselekeszem azt.
Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.
Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett neked, bizonnyal meghal.

Meghalt első, Betsabétól született gyermeke, majd több felnőtt fia, és folyamatos volt öregkorában is a háborúság a családban. Ennek fényében láthatjuk, hogy a 2. versszakban a „bűn nem tulajdonítása”, be nem számítása azt jelenti, amikor valakire úgy tekint Isten, hogy nem tartja bűnösnek, vagyis igaz az Úr előtt. Több ez, mint az ószövetségi áldozati rendszer nyújtotta bűnbocsánat, a bűn elfedezésének boldogsága, vagy a keresztény ember bűnvallás, ill. gyónás utáni megkönnyebbülése, tisztaság-mámora, ami gyakran egy meggondolatlan szóval, haraggal, felismert mulasztással véget is ér, frusztrációt hagyva maga után. Hadd idézzem itt a köreinkben sok ezerszer ismételt igazságot:
Róm 6. 23. Mert a bűn zsoldja halál.
A bűn fizetsége. Mindegy mekkora a bűn és az is, hogy titkos, vagy kirívó.
A „bűn nem tulajdonítása” más. Prófécia is, mert a bizalom, hit általi megigazulásra vonatkozik. Dávid ismerte ezt is.
 
1. Kir. 3. 6. 
És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen [ő is] járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad neki ezt a nagy irgalmasságot, hogy neki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik

Az Úr válasza pedig:

1. Kir. 3. 14. 
És ha az én utaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

Látta Isten Dávid bűnét, el is mondta a következményeket, meg nem is látta, nem bűnös emberként tekintett Dávidra. Ugyanez igaz Izraelre is. Bálám szavai szerint a kereszt alakban táborozó népet hibátlannak látta Isten, holott tetteiket szemlélve nem voltak azok (4.Móz 22). Ezt is látta Isten.
Néha úgy tűnik, akkor érintjük meg a kegyelmet, amikor a logikánk, értelmünk becsődöl. Ez is a kereszt botránya.
Isten a szentségében megemésztő tűz és egyben maga a szerető Apa.
Megvan a bűn bennem, van, hogy meg is cselekszem, mégis igaz vagyok Isten előtt, mert hiszek. Rosszat érdemelnék, mégis jót kapok. Ahol a testi értelem kapitulál, összezavarodik, a kegyelem ott kezdődik.

A Róma 4-ben idézi a zsoltárt Pál, szintén megkülönböztetve az ószövetségi bűnbocsánatot, a bűnök elfedezését és azt az állapotot, amikor a bűn nem tulajdoníttatik valakinek.

Róm. 4. 6. 
Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.

Hite miatt nem tekinti, nem tartja Isten ezt az embert bűnösnek, függetlenül jó, vagy rossz tetteitől, sőt, hite miatt igaznak tekinti, függetlenül jó, vagy rossz tetteitől.
Ezt a teljesítménytől függetlenül, kegyelemből ajándékozott állapotot Pál megigazulásnak Isten előtt való igazzá válásnak nevezi, amely hit, bizalom által lett az emberé, és hit által is marad az övé. Cselekedetektől, teljesítménytől függetlenül. A görög szó „logidzomai”= (bűnt) nem tulajdonít, nem számítja fel, nem tekinti, nem tartja bűnösnek. Bűn helyett igazságot, a Megváltó igazságát tulajdonítja a hívőnek Isten. Igaz embernek nyilvánítja, annak tartja Isten az ilyen embert.
Ezzel a bűn és bűnhődés világa, a tételes törvény hatálya fölé emeli. Az élete, a személyisége Jézus Krisztus golgotai keresztje miatt Isten előtt igazzá lett nyilvánítva cselekedetek nélkül.
Több ez sokkal, mint az elkövetett bűnök bocsánata és „tiszta lappal” való újraindítás. A hívő nem lesz igazabb, ha rengeteg jó dolgot tesz, és nem válik bűnössé Isten előtt akkor sem, ha elesik, vétkezik. (Húúú!)
A bűneit és azok törvény szerinti büntetését Jézus hordozta és kifizette, az Ő tulajdon igaz voltát pedig átruházta a hívőre.

Ez az evangélium, a kegyelem botránya. Ezért az üzenetért vállalta Pál a konfliktust még törvénykező jeruzsálemi testvéreivel is, és emiatt üldözték a törvény védelmezői, mondván, a törvényt káromolja, az embereket meg bűnre csábítja. Velük volt halálos konfliktusa, ők adták a rómaiak kezére, akik végül ki is végezték. Mégsem alkudott meg soha. Mert ez az igazság az evangélium szíve.

A hit általi, kegyelemből való igazzá válás, és hit általi kegyelemből való „igaznak megmaradás” nélkül az evangélium csak az újszövetségből készített, csöpögős szentimentális szerelmi líra, vagy felekezeti szabálykönyv, törvénytár, szokásgyűjtemény, de nem örömhír, és nem Isten ereje az üdvösségre.

A bűnök kapcsán itt jegyezném meg, hogy különbség van a bűn büntetése és annak következményei között. Előbbi jogi, törvényi előírás, rendelet, melynek érvényességi körét az illetékes tekintély, vagy szervezet határozza meg. Módosíthatja is, fel is függesztheti érvényét és leállíthatja az ítélet végrehajtását, kegyelemben részesíthet bűnösöket, sőt ki is emelhet személyeket, csoportokat az adott törvény, jogszabály hatósága alól.(pl fiatalkorúak)
A halál azonban minden törvényi kötelezettség alól mentesít, egy halottnak a törvény nem ír elő, és nem is büntetheti. Kikerült abból a világból ahol érvényes a földi törvény. Egy másik világba távozott.
Ez a bűnbocsánat és a kegyelem működése a hit általi igazzá válás nyomán. Üdvösségünk és Isten előtti igaz voltunk többé nem a TÖRVÉNYTŐL, vagy bármely más törvénytől, szabálytól függ.

Róm 7.6. 6. 
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

Gal. 2. 19.-20.
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;

Róm 6. 14.
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
Nem a törvény fennhatósága alá tartozunk, hanem a kegyelem joghatósága érvényes ránk nézve.
Ha visszalépünk a törvény fennhatósága alá, a kegyelem világából lépünk ki:

Gal. 5. 4.
Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.

Olyan kardinális alapkijelentései az Újszövetségnek, olyan áldásai Jézus áldozatának a Belé vetett bizalom, hit miatti igazságunk Isten előtt, és átlépésünk a kegyelem világába, amiben nem köthetünk kompromisszumot, még testvéreinkkel való konfliktus esetén sem.
Mivel lelkünkben és testünkben nem vagyunk tökéletesek, ezért hajlunk arra, hogy magunkat esendőnek, bűnösnek gyengének lássuk, kiesve a megigazultság-hitéből. Mert ez olyan kegyes, szép, alázatos, vallásos. Csak éppen mindent tönkre teszünk. Ha Isten igéje azt mondja, hogy cselekedetek nélkül, a megváltásba vetett hitünk miatt igazak vagyunk, akkor nem alkudhatunk ebben meg.
Egy vesszőt, egy pontocskát sem engedhetünk, sem a törvénykezés sem az alázatoskodás érveinek. Igazak vagyunk.
Ha ebből az erősségből kiesünk, akkor soha nem tudunk megtisztulni, nem tudjuk elhagyni a bűneinket és csak korlátozottan részesedünk a kereszt áldásaiból.