A hit harca

Úgy látom, vissza kell térni az átok kérdésére, mert vannak, akik félreértették, a korábbi, a témában közölt írásaimat. Ezért szeretném megerősíteni, hogy az átokkal foglalkozni kell, de nem mindegy hogyan tesszük ezt. Jézus megváltott az átoktól, és ez hit által a mienk, nem pedig automatikusan. Ezért érdemes még egyszer átgondolni ezt a témát.

A kereszténység többször állt válaszút előtt: az Isten Igéjét követi, vagy emberi tradíciókat – amiket sokszor jól hangzó érvelésekkel támasztottak alá, valamint úgy tűnt, hogy a megszerzett nagyság, a befolyás, a gazdagság is igazolja. Ma is ilyen ponton van a kereszténység. A Bibliának hiszünk, vagy a tapasztalatoknak? Teljesen elhisszük a megváltást, vagy csak félig hiszünk benne, félig meg a tradíciókra támaszkodunk? Sokan járnak a második úton. Szeretnék látni, hogy bibliai csodák történnek, hogy tömegesen jutnak hitre és születnek újjá emberek, de eközben ragaszkodnak a világi hatalommal összefonódott felekezetekhez is, és ragaszkodnak a téves tanításokhoz is. Azt mondják, ha valaki kritizálja ezeket a tanításokat, vagy az azokat hirdető embereket, és a felekezetüket, az gáz. Elveszik a gondolkodásra való jogot a hívőktől, ezzel akadályozva őket abban, hogy a hazugságok béklyóit ledobják magukról.

A keresztények gondolkodását annyira megfertőzték a tradíciók, hogy gyanakodva figyelik azokat, akik az újszövetség szemszögéből hirdetik az igét. Azokat nevezik tévtanítóknak, akik elhitték, hogy Jézus Krisztus az igaz-valóság, akik komolyan veszik, hogy meg lettünk váltva az apáinktól örökölt hiábavaló életből, hogy Isten igaz embernek lát minket a hitünk miatt, hogy az Ábrahám áldása van rajtunk és nem vagyunk átkozottak. A keresztényeket jól hangzó mesékkel tévesztik meg, de itt az idő, hogy végre lerázzuk magunkról a vallás igáját és Jézus könnyű és gyönyörűséges igáját vegyük magunkra. Jézus ma is hívja azokat, akik megfáradtak és megterheltettek, akik belefáradtak az átkok kutatásába, abba hogy minden bokorban démonokat keresnek (vannak démonok, csak némelyek túltolták ezt a területet), hogy babonás félelemmel menekülnek mindentől, ami a világban van, a felekezetükben pedig fortélyos félelem igazgatja őket.

A minap olvastam egy kommentben, hogy persze megváltott minket Jézus a törvény átkától és így nem lehet rajtunk generációs átok. De akkor miért van az, hogy emberek ugyanabban a betegségben halnak meg, mint a szüleik? Érdekes és jó kérdés. De csak akkor, ha valódi kérdés, és nem tagadó válasz a megváltásra. Érdemes ezeket a dolgokat átgondolni, hogy tisztábban lássuk a megváltást. Valóban bizonyítja az örökletes betegség a generációs átok jelenlétét? A helyzetünket nem könnyíti meg, hogy a fizikai problémák sokszor a hibás génekben adódnak át egyik generációról a másikra, a helytelen életmódot, az attitűdöket észrevétlenül tanulja el az új generáció a megelőzőtől. Működik ebben átok vagy csupán fizikai folyamatok zajlanak? Erről felesleges vitatkozni, mert senki nem tud bizonyítékot felmutatni. Ezért azt javaslom, hogy egy másik irányból közelítsük meg a kérdést.

Gondoljuk végig Jézus szolgálatát! Volt olyan eset, hogy átkot derített fel valakinek az életében és azt megtörte? Nem volt ilyen eset. Jézus szolgálata az engesztelő áldozat előtt az alábbi négy dologból állt: tanított (hirdette az Isten Királyságának az evangéliumát), betegeket gyógyított, démonokat űzött és halottakat támasztott. Nem olvassuk, hogy átkokat tört. Pedig, ha valahol voltak átkok, akkor Júdában biztos, hiszen akik törvény alatt vannak, azok átok alatt vannak (Gal 3:10). Mégsem foglalkozott az átkokkal. Ma vannak, akik az átkok jeleit elemzik, és például elmondják, hogy az elmebaj, az idegösszeomlás és hasonlók az átok jelei. Mégis, amikor Jézus találkozott a gadarénussal, egyszerűen kiűzte belőle a démonokat, és az ember azonnal normális lett.

Jézus a tanítványait is ezzel küldte ki:

Máté 10:7-8 (RÚF 2014)

„Menjetek, el és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Látjuk, hogy az átkok kérdése hiányzik a megbízásból. Ha szükséges lenne megtörni az átkokat, akkor vajon mondta volna Jézus a tanítványoknak, hogy tegyék ezt? Biztosan, hiszen Jézus azért jött, hogy életük legyen az embereknek és bővölködjenek. Ha mégsem tört átkot, nyilván nem kell, vagy nem lehet megtörni az átkot. Akkor miért teszi ezt sok mai pásztor mégis? Az egyik ok bizonyára abban a tradícióban keresendő, ami nagy tekintélyű szolgálók tanításaira és gyakorlatára épül. Egy másik lehetséges ok az, hogy a szolgálót a hatalom érzésével tölti el, amikor elkezdi ordítozni, hogy megtör ilyen-olyan átkokat, és erre a fél gyülekezet visításba tör ki. Bizonyít ez bármit? Nem. Én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek valami konkrét problémája volt, amit bizonyíthatóan átok okozott és az átoktörés után, bizonyíthatóan annak következtében megoldódott volna. Egyesek erre azt mondhatják: „Micsoda hitetlen, materialista ember ez! Milyen bizonyítékot akar a hit dolgaira?” Én meg azt mondom, hogy jobb, ha gondolkodunk, mintha hiszékenyek vagyunk. Vegyünk példát a béreaiakról, akik szorgalmasan tudakozták az írásokat, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, mint ahogyan Pál mondta nekik. Hitetlenek voltak? Dehogyis, sokkal inkább józanok. Ezt a józanságot kell ma tanúsítanunk, testvérek!

Most nézzük meg, mivel bízta meg Jézus a tanítványokat a feltámadása után. Vajon történt valami változás az átkokat illetően?

Márk 16:15-18   (RÚF 2014)

„Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

Ha még ez sem lenne elég meggyőző, akkor gyűjtsünk további bizonyítékokat! Az Apostolok Cselekedeteiben törtek átkot az apostolok? Nem. Pál leveleiben van szó átoktörésről? Még átokról is alig. Bárhol az Újszövetségben van olyan példa, hogy valaki megtört egy átkot? Nincs.

De akkor semmit nem kell tenni annak érdekében, hogy szabadok legyünk az átoktól? Nézzük meg mit mond az ige!

Gal. 3:13-14. (RÚF 2014)

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”

Tehát Jézus nem törte meg az átkot, hanem maga lett átokká. Jézus nem ordítozott, hanem csendben függött a fán, miközben átokká lett értünk. Nem csupán átokká lett, hanem elérte, hogy Ábrahám áldása Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Szellem ígéretét megkapjuk hit által. A megváltásnak ez az aspektusa ugyanúgy működik, mint az összes többi: hit által. Tehát nem automatikusan, hanem hinni kell benne, vagyis rá kell támaszkodni. A valódi hit, pedig meg fog mutatkozni abban, hogy áldott emberként cselekszünk.

Az átoktól való szabadulás is a hit harca. Amíg nem látom is, hiszem, és meg fogom látni. De nem csak emiatt, hanem harcolunk a hamis tanítások ellen is, a félelem ellen, amit megpróbálnak ránk nyomni. Az átok megtörésének tanítása itt okozza a legnagyobb kárt. Az emberek abban reménykednek, hogy XY szuper szolgáló majd megtöri az átkot rajtuk. Az esemény után reménykednek, de a hitük rossz, ezért nem látnak eredményt. Újabb szolgálatot keresnek, újabb reménység jön, majd újabb csalódás. Végül a reményt is elvesztik, hogy megváltozzanak. Az igazságot kell megismerni, és az igazság megszabadít. Az igazság pedig Jézus Krisztus, és az, amit ő tett. Nem emberekhez kell futkosni, hanem AZ EMBERHEZ, Jézus Krisztushoz. Ő a szabadító!