Bűnbocsánat

A bűnbocsánat kérdése ma az egyik legmegosztóbb téma a kereszténységben. Hogyan lehetséges ilyen nagymértékű egyet nem értés az Istennel való kapcsolatunk legalapvetőbb kérdésével kapcsolatban. Az egyik irányzat szerint a bűnbocsánatnak több feltétele is van: bűnbánat, bűnvallás, a bűnök elhagyása, illetve mások ellenünk elkövetett bűneinek a megbocsátása. A másik irányzat szerint a bűnbocsánat egyetlen és elégséges feltétele a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit. A gond az, hogy mindegyik álláspont részben vagy egészben védhető a Biblia alapján. Hogyan lehet feloldani az ellentmondást?

Az újszövetségben jó néhány igeszakasz foglalkozik a bűnbocsánattal. Lehet találni olyan igehelyet, ahol a bűnbocsánat a másoknak való megbocsátástól függ; olyat is ahol a bűnvalláshoz van kötve; olyat is, ahol a Jézusba vetett hithez van kötve; olyat, ahol Jézus kinyilvánította a bűnbocsánatot, sőt még olyat is ahol Bemerítő János vízkeresztsége adta a bűnbocsánatot. Olyan igehely azonban nincs, ahol a bűnbánattól vagy a bűnök elhagyásától függene a bűnbocsánat. A bűnbánat egyáltalán nem szerepel az újszövetségben, ahol a Károli fordításban bűnbánat szerepel ott az eredeti görög a metanóia szót használja, amit régiesen megtérésnek fordíthatunk, de valójában a gondolkodásmód átalakítását jelenti. A bűnök elhagyása pedig valójában gyümölcse a bűnbocsánatnak, azt mutatja, hogy a bűn már nem uralkodik a Jézusban hívőkön.

Ha harmóniába akarjuk hozni ezeket az igehelyeket, akkor érdemes egy időrendiéget felállítani, valamint azt is figyelembe venni, hogy kiknek szól az adott ige. Így talán sikerül rendet vágni az ellentmondások között.

Bemerítő János szolgálata

Bemerítő Jánosról prófétált apja, Zakariás a gyermek nyolc napos korában, amikor körülmetélték. Többek között ezt mondta róla:

Lukács 1:76-79. (RÚF 2014)
Téged pedig kisgyermek a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsed az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

Ez a fantasztikus prófécia Izraelről is szól: az Ószövetség-beli bukásuk után Isten irgalommal látogatja meg népét, akik sötétségben és a halál árnyékában laknak. Bemerítő János próféta lesz, aki előkészíti az Úr útját, előtte jár és megtanítja (eredetiben odaadja) az Úr népének az üdvösség, azaz a megmenekülés, a kiszabadulás, az oltalom ismeretét, a bűneik bocsánata által. Vagyis a bűnbocsánat az, ami által felismerték a megmenekülésüket.

Márk evangéliuma a következőképpen tudósít Bemerítő János szolgálatba állásáról:

Márk 1:1-5 (RÚF 2014)
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat, kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”, megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.

Bemerítő János szolgálata volt Jézus Krisztus evangéliumának a kezdete. Isten Júdát pusztának látta, ahol sok vallásos ember élt, de valódi Isten ismerettel nem rendelkeztek. Ezért mielőtt az Isten Fia nyilvánosan megjelent utat kellett készíteni a számára. Ez a történet mindhárom szinoptikus evangéliumban megjelenik. Máté nem említi a bűnök bocsánatát, de Márk és Lukács igen. Ekkorra Júda törzse kettészakadt: egy vallásos részre és egy istenhívő, de a törvényt be nem tartó részre. A vallásos rész, bár felekezetekre szakadt, mégis uralkodói pozícióban volt (ez alól a zelóták kivételek voltak), azt állították, hogy ők megtartják a törvényt, ezért igaz emberek; a bűnösöktől elkülönültek, azokat megvetették. A másik rész volt a bűnösök, akik nem tartották be a törvényt, bár atyáik Istenében hittek.

Jézus a betegekhez (bűnösökhöz) jött, azokat hívni, nem azokhoz, akik egészségesnek gondolták magukat. Ezeket az embereket azonban elő kellett készíteni az Isten Fia érkezésére. János valami egészen új dolgot tett: hirdetett és végrehajtott egy olyan bemerítést, ami által az embereknek megváltozott a gondolkodásmódjuk, és bűnbocsánatot kaptak. Az ószövetségben a bűnök elfedezése állatáldozatok bemutatásával történt, bűnbocsánat valójában nem történt soha. A könnyű tisztátalanságból víz által tisztultak meg az emberek, azonban a vízbe való bemerítés és a bűnbocsánat nem kapcsolódott össze. Ez a törvény alatt lehetetlen volt.

A bemerítés előtt megvallották a bűneiket. Sokan vitatkoznak azon, hogy ez tételes bűnvallás volt-e vagy csak azt ismerték el, hogy bűnösök. Ennek a kérdésnek a mi szempontunkból valójában nincs jelentősége. A régi szövetség alatt az áldozati állat fejére tették a kezüket Izrael fiai, és megvallották a bűneiket. Itt azonban hiányzott az áldozat, legalábbis egy ideig. Egyszer csak megjelent Jézus és akkor János azt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”

Akkor értjük meg, hogy mi történt, ha szem előtt tartjuk, hogy János utat készített Jézus számára. Előkészítette a zsidókat arra, hogy hit által fognak megigazulni, állatáldozat nélkül. A bűnt az Isten Báránya fogja hordozni, és az evangélium hirdetése, vagyis a víz által fognak megtisztulni. Konkrétan olyan módon, ahogyan akkor, ma már nem lehet bűnbocsánatot kapni. Ez az akkor és ott élő emberek számára volt fenntartva azért, hogy felkészüljenek Jézus eljövetelére.

Bűnbocsánat Jézus szolgálata alatt

Ha csak Pál leveleit és az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, akkor a bűnbocsánatról egységes kép rajzolódik ki: hit által kapunk bűnbocsánatot anélkül, hogy azért bármit kellene is tenni, vagy bármilyen feltétele lenne. Jézus szolgálata ezzel szemben zavarba ejtő. Egyfelől többször feltétel nélkül megbocsátja az emberek bűneit, másfelől pedig két tanításban is ahhoz köti az Istentől kapott bűnbocsánatot, hogy a hívők is megbocsássanak az ellenük vétkezőknek. Jogosan merül fel a kérdés, hogy van mégis feltétele a bűnbocsánatnak, vagy pedig csupán hinni kell Jézusba.

Az első igehely, ahol a másoknak való megbocsátás a feltétele a bűnbocsánatnak a Hegyi Beszédben található. Egyfelől a Mi Atyánkban így kéri a tartozások elengedését a Máté evangéliumában, ellenben a Lukácsban a bűnök megbocsátásáról van szó.

Máté 6:12-15 (CSIA 2005)
Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak! Ne vigy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból! Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket (paraptóma), nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat. De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket (paraptóma).

Ugyanez Lukácsnál így hangzik:

Lukács 11:4 (CSIA 2005)
Engedd el vétkeinket (hamartia), mint magunk is elengedjük mindenkinek, amivel nekünk tartozik. Ne vigy minket a kísértésbe.

Márk pedig így írja:

Márk 11:25-26 (CSIA 2005)
De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat (paraptóma). Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket (paraptóma)

Vannak igemagyarázók, akik a bűnre vonatkozó görög szavak a hamartia és a paraptóma megkülönböztetésével próbálják feloldani a bűnbocsánattal kapcsolatos látszólagos ellentmondásokat. Azonban láthatjuk, hogy míg Máté és Márk következetesen a paraptóma, vagyis elesés szót használja, addig Lukács a hamartia szót, ami tévedést, hibát, bűnt jelent. Később az Apostolok Cselekedeteiben is a hamartia szót használja Lukács, amikor Péter Kornéliusz házában, Pál a pisidiai Antiókhiában, illetve később Agrippának hirdeti az evangéliumot. Ezen esetekben kizárólag a Jézusba vetett hit miatt kapott bűnbocsánatról van szó. Mindez arra utal, hogy hiába is próbálkozunk a szavak alapján értelmezni, az nem segít semmit.

Máté 18:35 – tartozásos példázat – Luk 17:3-4  hetvenhétszer is meg kell bocsátani

Nézzük azokat az igéket, amik egyértelműen a pogányoknak szólnak.

Luk 24:47

ApCsel 10:43

ApCsel 13:38-39

ApCsel 26:18

Efezus 1:7 és Kol 1:14

Zsidó 10:18

Róma 4:7

Látunk olyan eseteket, ahol Jézus minden ceremónia nélkül megbocsát

Máté 9:2-6 – gutaütött története – Márk 2: 5-10, Luk 5:20-24

Luk 7:47-49 – prosti Simonnál

Luk 23:34 – nem tudják mit tesznek

Jézus neve miatt bocsáttattak meg a bűneink

1 János 2:12

Az apostolok megbocsátanak

János 20:23

Kérd Isten, hogy bocsásson meg

ApCsel 8:22

Jakab 5:15

Jézus vére hozta el a bűnbocsánatot:

Máté 26:28

Megtérés és bűnbocsánat

Márk 4:12

Ha megvalljuk a bűneinket

1 János 1:7

A vízkeresztség hozza a bűnbocsánatot

ApCsel 2:38

Izraelnek bűnbocsánat:

ApCsel 5:31