Evangélium,  Hitéleti írások,  Törvény és törvénykezés

Emlékeztetés az evangéliumra

Megfigyeltem, ha nem emlékeztetnek minket rendszeresen az evangéliumra, a hitből való megigazultságra, az ingyen kegyelemre, az Úr jóságára, akkor pár hét után megjelennek a hibás gondolatok az elménkben. Megjelennek a másokat ítélgető, magunkat mentegető gondolatok. Megjelennek a kesergő gondolatok arról, hogy milyen rossz állapotban van az egyház: a hívők a földiekhez ragaszkodnak, félnek, nem bocsátanak meg. Ezek mögött kimondatlanul ott van, hogy mi nem vagyunk ilyenek, nem vagyunk olyanok, mint ez a vámszedő. Mi rendszeresen imádkozunk, böjtölünk, millió kijelentésünk van közvetlenül az Úrtól, bárcsak minden hívő olyan lenne, mint mi. Észrevétlenül jelenik meg a büszkeség az érzelmeinkben. Isten szerencsére ilyenkor sem úgy tekint ránk, mint reménytelen juhokra. Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha elvinne a farkas, legalább nem mérgeznénk többet az egészséges juhokat. Jézus ilyenkor is lehajol hozzánk és a kegyelme beszédét szólja, amiben megvan az erő, hogy egyetlen pillanat alatt a jó irányba állítsa a gondolkozásmódunkat és életünk hajóját.

Az ószövetség írásai a mi tanulságunkra írattak meg. Ezért szeretnék felidézni egy történetet a Salamon halála utáni időkből, ami olyan képeket tartalmaz, ami rávilágít a fenti problémára és segíteni fog visszatérni Isten kegyelméhez. Salamon után fia, Roboám uralkodott. Roboám nem kereste szívéből az Urat, és Isten, hogy megleckéztesse, ráhozta az egyiptomiak seregét, Sésák (eredetileg Sesonk fáraó) embereit. Ezek egészen Jeruzsálemig jutottak, elfoglalták, és kifosztották a Templomot. Elvitték Salamon kincseit, a sok aranyból készült holmit, köztük az arany pajzsokat (2 Krón. 12:1-9.)

2 Krón. 12:10-11. (RÚF 2011)
Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és a testőrök elöljáróinak kezére bízta azokat, akik a királyi palota ajtaját őrzik. Valahányszor felment a király az Úr házába, bementek a testőrök is, és felvitték azokat, majd visszahozták a testőrök szobájába.

Roboám tehát felcserélte az aranypajzsokat az olcsóbb, de messziről teljesen hasonlóan kinéző rézpajzsokra, és testőrei ezeket hordozták, amikor az Úr elé járult. Az újszövetségben milyen pajzsról olvasunk? A hit pajzsáról, ami Isten fegyvere a hatalmasságok, fejedelmek és az élet sötétségének világurai ellen. Amikor hitről szól az újszövetség, az mindig a hitből való igazzá válást jelenti.

Róma 4:20-25. (RÚF 2011)
Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni. És ezt Isten igazságul számította be neki. De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította nekik igazságul, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Pál itt világít rá a hit lényegére: abban hiszünk, aki feltámasztotta Jézust, a mi Urunkat a halálból, aki a bűneinkért halt meg, de nem maradt a sírban, hanem feltámasztotta Isten a mi megigazulásunkért, vagy igazzá válásunkért. Jézus feltámadásában hiszünk és abban, hogy a feltámadása egyben a mi igazzá válásunkért történt, vagyis a feltámadása bizonyítja, hogy igaz emberek vagyunk. Amikor Pál arra buzdít, hogy vegyük fel Isten minden fegyverét, hogy megállhassunk a gonosz napon, akkor azt mondja, hogy a hit pajzsa megóv az ellenség minden tüzes nyilától. A hitből való igazzá válás arany pajzsa megoltja az ellenség minden tüzes nyilát. Amikor ezt a pajzsot tartjuk magunk elé, akkor a nyilak tüze kialszik, és azok lepattannak a pajzsról.

Roboám, akinek csupán a külcsín volt a fontos, rézpajzsokra cserélte a korábbi aranypajzsokat. A réz pedig az ítélet jele. Nem véletlen, hogy a mózesi sátor udvarán levő (és a Templom udvarán levő) áldozati oltár rézből készült és nem aranyból, mint a szenthelyen levő eszközök. Az oltárra helyezett áldozati állatra jött Isten ítélete, ahelyett, hogy a bűnös emberre jött volna. Sajnos ma is sok keresztény cseréli fel a hit aranypajzsát az ítélet rézpajzsára, amivel nem oltja meg az ellenség tüzes nyilait. Amikor a rézpajzs van nálunk, akkor kezdünk arról beszélni, hogy milyen borzasztó állapotban van az egyház, akkor kezdjük ítélgetni a testvéreinket. Amikor ezt tesszük, akkor egy hazug pozíciót veszünk fel, a hazugság atyja által felkínált székbe ülünk, nem az igaz valóság székébe. Az igaz valóság Jézus Krisztus. Az igaz valóság az, hogy Jézus a bűneinkért adatott halálra, de nem maradt halott, hanem feltámadt, ami azt jelenti, hogy aki csak hisz ebben, azt Isten mind igaz embernek látja. Lehet, hogy most még túlságosan bele van gabalyodva a világ dolgaiba – bár az is lehet, hogy ez csak a rézpajzs által gerjesztett optikai csalódás -, de akkor is igaz ember. Ha kell az Isten Fia, Jézus saját kezűleg fogja onnan kirántani. Ő a jó pásztor, aki elmegy az elkóborolt juhokért. Dobjuk el a rézpajzsokat, amiket saját ötletből egy istentelen király Roboám készített, és vegyük fel a hit aranypajzsát, amit Salamon isteni sugallatra csináltatott. Amikor rézpajzzsal megyünk az Úr elé, akkor nem csoda, hogy egy ítélkező kemény Istent látunk, és azt várjuk, hogy lesújt az engedetlenekre. A valóság az, hogy az Isten trónszéke a kegyelem trónszéke, ahol irgalmat és kegyelmet találunk, az éppen időben jövő segítséget.

A mai időkben kiemelt fontosságú, hogy magunkat igaz embereknek lássuk, akik bátran mehetnek a kegyelem trónjához. Most van az idő, amikor szükségünk van az Istentől jövő segítségre. Igaz emberként Krisztusban vagyunk, az Úr árnyékában, a szárnyai alatt, az ő védelmében. A hit pajzsa oltja ki az ördög tüzes nyilait, a félelem gondolatait. Ezért írja a zsoltáros, hogy az igaz nem fél a rossz hírtől, a szíve erős, az Úrban bizakodó. Ez a bizalom pedig az evangélium miatt van a szívünkben. Mert nem egy ítélkező Istenben hiszünk, hanem egy irgalmas Istenben, aki az istentelent megigazítja. Erre emlékezzünk minden nap ezekben a nehéz időkben.

Pacsay Zsolt alias Ben (részben felhasználva Joseph Prince 2020 február 23-án elhangzott prédikációját)

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük