Mit tehetünk a szentebb életmódért? 1.

                   

Legutóbb a hívő farizeizmusról volt szó, amely minden nemzedékben meg akarja ölni Jézust azokban az emberekben, akiken keresztül Isten Fia friss, új módon szólítja meg az ő népét és a világot.
Most nem a pozíciónk miatti elválasztottságunkkal, kegyelemből ajándékba kapott szent voltunkkal, hanem az életmód, életvezetés tisztulásának, megszentelődésének módjával foglalkozom.

A protestáns kereszténység elméletben világosan látja, hogy igazzá válni az Isten előtt cselekedetek által nem tudunk. Nem bennünk van az az erő, képesség, amely igazzá tesz. A gyakorlatban azért gyakran próbálgatja a lehetetlent: Igazzá válni Isten előtt szabályok. törvények, erkölcsi elvek betartása által.
Az életvezetés, az életmód, a mindennapi viselkedés megszentelődése, tisztulása azonban ennél is síkosabb pálya. Az Újszövetség világosan kijelenti, hogy megszentelni (elválasztani Istennek) magunkat, és megszentelődni (az életmódunkat Istennek való elválasztottságunkhoz igazítani) sem vagyunk képesek önerőből.
Annyit tehetünk, hogy hagyjuk magunkat, odaadjuk testünket-lelkünket, vagyis felfekszünk az Úr műtőasztalára és nem szaladgálunk el, miközben operál, alakít minket.

Róm. 6.19.
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

 Mégis a hívők többsége saját erejéből igyekszik tisztulni, és válik közben izzadtságszagúvá, frusztrálttá vagy álszentté. A megszentelődésnek is Isten a forrása nem az akaraterő gyakorlatoztatása, nem szellemi technikák, nem az erkölcsi elvárások, vagy más szabályok vagy akár a törvény betartása. Nem is valami szellemi teljesítmény: ima, harc, böjt, a test feszegetése, nem is a büntetéstől való félelem, hanem egyedül az Istennel való közösségünk az, amelyben Isten megosztja a szentségét és az életvezetésünkben is elválaszt önmaga számára.

Zsid. 2. 11.
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,

A szentség forrása nem egy szabálykönyv, hanem egy személy, Jézus Krisztus. Nem is egy törvénykönyvet küldött, hanem tettekben bemutatta szeretetét, aztán ezt le is írta, mint szerelmeslevelet.
Ő ugyanis nem kipipálni akarja, hogy „XY tesó végre szent, gyorsan vitrinbe vele!”, hanem veled akar lenni akkor is, amikor még tökéletlen vagy, és akkor is, ha már tökéletes leszel. Az evangélium szövegében látjuk, hogy együttlétre, közösségre hívta az övéit:

Mt. 11. 28.
Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Lk. 19. 5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.

A jerikói „keresztapával” együtt akart lenni már akkor, amikor még gengszter volt a nagyhatalmú, apró ember, és most is együtt van vele, amikor már hibátlan testvér Zákeus.
Mitől vált szentté és változott meg Zákeus és az életmódja?
Az együttléttől.

A csalódott Péterrel négyszemközt beszélt feltámadása után, biztosítva tanítványát, hogy árulása ellenére továbbra is bízik benne.

Ma is szól, hív magához:

Zsid. 4. 16. 
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.

Ha kizárjuk, kopogtat, mert Ő maga vágyik velünk lenni:

Jel. 3. 20.
Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

Régebben leesett állal olvastunk nagy emberekről, akiket „szólított a Szellem”. Valójában minket is mindig szólít, hív magához, együtt lenni, beszélgetni, megölelni.
Ez a természetes a természetfelettiben. Ha megyünk Hozzá, beszélgetünk, átölelhet, ha hallgatunk, ha taníthat a Bibliából, a természetből, a sorsokból, akkor közben szentebbé válik az életmódunk, mert változunk a szeretetében. Ez a megszentelődés újszövetségi módszere.

Jn. 13.2.
Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Az életvezetés, a cselekedetek megtisztítására utal. A „lemetsz”-nek fordított görög szó elsősorban azt jelenti, hogy „felemel”, „felvesz”. Az Úsz. szövegében 98-szor fordul elő ez a szó, melyek közül csak két helyen találtam „elszakít” „leszakít” jelentésben.
A szőlővessző felkötözése, hogy több napfényt kapjon, jobban teremjen, viszont általános gyakorlat a szőlőművelésben (Károli Gáspár az eredeti bibliai szövegen rendszeresen szigorított! Isten áldja őt a fordításáért! Érthetőbbet már találtam magyarul, de szenvedélyesebbet nem, ezért szeretem.)

Jn. 13.3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.

Ha együtt vagyunk Jézussal, hallgatjuk Őt, közben megtisztít a beszéde, és a Szent Szellem:

2. Thess. 2.13.
Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek (Szellem) szentelésében és az igazság hitében;

Jó, és nagyon fontos törekedni az életmód tisztaságára, elválasztására, szentségére. Egyrészt mert a bűn rombol. Pusztít a lelkünkben, testünkben, kapcsolatainkban, pénztárcánkban. Gonosz a bűn, és borzalmasan tönkre tud tenni hívő életeket is.
Másrészt azért, mert kioperálja a lelkünkből az Isten iránti szomjúságot, félelmet, frusztrációt, Isten felé is csalódottságot, sőt keserűséget plántálva belénk. Elmegy a kedvünk Tőle. Nem vagyunk többé könnyen elérhetőek a számára, ha bűnöket követünk el. Nem azért, mert Isten megundorodik tőlünk, hiszen a kereszten a múlt, és a jövő minden bűnét magára vette Jézus, a bűnbocsánat, a megigazultság pedig hit által a miénk, hanem nekünk megy el a kedvünk Istentől a bűn miatt.
Félelem, szégyen, közömbösség tölti meg a pszichét és bujkálunk, fügefa leveleket kötözve. De nem Isten „dobott” minket!
Az Édenből kiűzött, bűnbe esett embertől sem fordult el az Úr, hanem szólt hozzá, tanította, kereste. Káin egy cseppet sem volt megszeppenve gyilkossága után, amikor szólt hozzá az Úr. Nem rendkívüli esemény volt ez. Viszont flegmán pimaszul válaszolt. (1 Móz. 4. fej).

Az evangélium hozta el a bűnelkövető életmód, a rendszeres elesések és a függőségek ellenszerét a hit általi igazzá válás által.
Nem kell leragadnunk a bűneink büdös gödreiben, mert Ő nem kárhoztat. Hit által igazak maradtunk, ezért felkelhetünk, és félelem nélkül mehetünk, hogy együtt legyünk Vele, hogy változzunk, és ne essünk többé ugyanabba a gödörbe. Egészen addig, míg sikerül. Az egyik kedvenc prédikátorom, Bolyki László mondta, hogy a „kegyelem olyan virág, ami nem a tökéletes keresztény életek franciakertjeiben nyílik, hanem a trágyadombokon.”
Ez pont így igaz. Akkor ragadjuk meg az ingyenes kegyelmet, amikor már mélyen csalódtunk magunkban és kiábrándultunk saját kiválóságunkból. Mert muszáj volt, mert már karnyújtásnyira bűzlött elszúrt dolgaink trágyadombja. Ezért is van, hogy a semmik, a megvetettek a nemtelenek, a világ bolondjai veszik a kegyelmet. Amíg valakik, büszkék, és nemesek és okosak voltunk, addig nem kellett.
Ha később újra nagy embernek látjuk magunkat, akkor megint nem fog kelleni a kegyelem. Ezért aki kicsi, az a nagy, az utolsó meg az első, a nagyfőnök pedig mindenki szolgája a kegyelem világában.

Törekedni a szentebb életmódra azt is jelenti, hogy nem csak ülünk és várunk a tisztaságra, hanem törekszünk is engedelmességre. Dolgozik a hitünk:

Róm. 6. 1.-2. 
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

Elhisszük, hogy Jézusban meghaltunk a bűnnek. Megváltozik az önmagunkról való gondolkodásunk és már nem csetlő-botló „bénakacsa” hívőnek látjuk magunkat, hanem azt, aki függőségben volt a bűntől halottnak, magunkat meg új teremtésnek és Krisztusban! Ez a megtérés, és ez a hit, ami működik a tiszta életvezetés gyakorlásában, nem a vallásos, testi erőfeszítések

Róm. 6.14.
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt

Mivel testünk néha rezonál a bűn csábítására ezért ilyenkor lelkünkben is ellenállunk a bűnnek és kerüljük a csapda-helyzeteket. A bűn ugyanis nem képes már uralkodni rajtunk, mert a kegyelem világa, ahol vagyunk nincs kapcsolatban a törvény, a bűn és a halál birodalmával, melyből Jézus kiemelt minket. Így akkor sem uralkodhat rajtunk na bűn ha elesünk.
A teljes szabadság akkor jön el, amikor már csak azt csináljuk, amit akarunk, amit szeretnénk: Szeretni az Urat és nem tenni bűnt.
Néhány területen ez már a Földön megvalósulhat. Tökéletessé az új testben lesz az engedelmesség.

Úgyhogy ez is kegyelemből van, nem tudunk érte megdolgozni.