-
A nyár vége.
Madarak, madarak,délre tova szállnak.Szárnyukkal intenekbúcsúzkodó fáknak. Mint tyúk puha farafészeknyi tojásra,terült az ősz újraa fortyogó nyárra. Elmúlt a nyár, múljék!Semminek nincs vége.Ellibben az emberNapsütésbe, délre. Mi fogant egyszer, annak soha nem lesz már vége,a Kezdet csak átrobbana Kiteljesedésbe.
-
Egy különös álom. /”Álmokat álmodnak.”/
A nyírott fűvű park kezdett megtelni emberekkel. Plédek kerültek a földre, rájuk telepedtek, palackok kicsavarodó nyaka sziszegett. A napsütésben gyerekek zsivajogtak, kergetőztek vidáman, gurultak a zöld hasú dombokon, pancsoltak a három kis szökőkút vízében. Szüleik és az idősebbek ültek, vagy hevertek a fűben, beszélgettek, Bibliát lapoztak, vagy okostelefonokon nézegették Isten szavát.Mások csak ültek a füvön és vártak.Várták, hogy elkezdjek beszélni. Egy kis halmocska tetején volt pár kihangosító.Ott álltam, kezemben mikrofon.Az evangéliumot készültem hirdetni, mint annyiszor.Elkezdtük. Jött a szép hangú, szép arcú énekesnő és hangja felemelte Jézust a szívekben.Aztán beszélni kezdtem.Gomolygott, feszített belül az üzenet. Jót vártam, jó hírt mondtam.Az emberek mosolyogva figyeltek, szemük csillogott. Még a gyerekek játéka is lassult.…
-
Miért engedi meg Isten rosszat?
A Biblia lapjairól nyilvánvalóan látható, hogy Isten megengedett olyan szenvedéseket, igazságtalanságokat az övéi sorsában, melyek nem álltak arányban sem személyes hibáikkal, bűneikkel, vagy egyenesen morális, jellembeli okok nélkül történtek.Ilyen történt Jóbbal, Jézussal, az apostolokkal.Persze még több olyan sztori van, mikor a bűneik, hibáik ellenére óriási áldás ér embereket.(Ld. Pl. a hit hősei: Zsid 11) De most a szenvedések okát keressük.Nézzük az édeni történetet: Isten tette oda jó és gonosz tudásának a fáját. 1 Móz. 2.9.Ő tette lehetővé, engedte meg, hogy az ember a rosszat is válaszhatja és elindulhat az emberi történelem a szenvedés, a halál útján is. Hangsúlyozom: Ő maga sarjasztotta azt a fát. Az a fa nem volt rossz…
-
Boldog szerelemtől, a “hányok tőled”-ig.
(Az írást erősen inspirálta Görbicz Tamás: “Az álkeresztények” c. tanítása.) Sokan vagyunk, akik hívőként hatalmas tűzzel, szenvedéllyel indultunk Jézussal.Szeretni, szolgálni Őt és az övéit. Azonban később ez a tűz, szenvedély lelohadt, megkopott.Nem csak a hívők, hanem a gyülekezetek, közösségek életében is végbemehet ez a folyamat. A lázas, szerelmes állapot után megfáradás, kompromisszumok, kiégettség, sőt zavar és hamis értékrend is létrejöhet. Egészen addig, amikor már hallani sem akar egykori szerelmeséről az ember. A Máté 16.18 azt írja, hogy az egyházat, eklézsiát Jézus építi.“Erre a sziklára fogom (ÉN!) felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői sem lesznek képesek azt legyőzni.” Nem a vezetők, nem a szervezet, nem az intézmények és nem is…
-
Menóra
A rügy bimbóvá, a bimbó virággá. A virág gyümölccsé, fénnyé, ragyogássá. Hogy láss: Van kenyér és rólad a Felkent illata száll. Láss: Túl a meghasadt függönyön, hol nincsenek kordonok, Hogy lásd: Ott van az otthonod.
-
Az egyértelműség vége.
“Ej haj a világegyértelmű volt.élő volt az eleven,hallott volt a holt, jelen volt a jelen idő, tavaly a tavaly,ripacs volt a ripacsbagó,hős a Bitaraj.” Szécsi Margit verse a történések egyszerű magyarázatának végét, az értékek megrendítésének korát jelzi. Amikor semmi sem az ami, amikor a tálalás, a kommunikáció ad magyarázatot az eseményekre, tettekre.A manipuláció, megtévesztés, konteók, és az érzelmileg aládúcolt hazugságok kora. Ebben élünk.A világ egyértelműsége megy veszendőbe.A tényeket a kommunikáció alakítja, formálja, értelmezi, gyúrja, ferdíti, érdekek, célok mentén. Nem tradicionális erkölcsi-emberi értékekre, nem is a meggondolásra, tapasztalatra alapoz ez a tényeket csűrő-csavaró kommunikáció, hanem a nagyon erős, de gyorsan változó emberi érzelmekre. “Haragudjunk együtt! Gyűlöljük együtt! Rajongjunk érte közösen!”Hogy miért,…
-
Menóra
A rügy bimbóvá,a bimbó virággá.A virág gyümölccsé, fénnyé, ragyogássá. Hogy láss: Van kenyér és rólada Felkent illata száll. Láss: Túl a meghasadt függönyön, holnincsenek kordonok, Hogy lásd: Ott van az otthonod.
-
Fej, szív, ember, Isten.
A fejemben, a fejembencsillagokkal játszok.A szívemben, a szívembenhordok két világot. Emberek közt, emberek köztmegbotlik a lábom.Az Istennel, az Istennelnagy bátran sétálok.
-
Hajdú Sanyi.
Hazahoztad a családod,aztán téged emelt haza,Mert így él és él örökké,az Apa, és a jó apa. Látom, amint rám kacsintasz,és nevetsz a felhők között;„Van itt is köményes kolbász,Székelyek, gyerekek, romák!Kányádi-versek, barátok,a rendszerekbe felfércelthazugságon túl és fölött.” Látod, amit szem nem látott.Tudtad köztünk is barátom,hogy nem a rendszer a kincsnem az érdek és hatalom,megkísértő intézmények,hanem pont a csetlő-botló,dühítően szánni való,frusztrálóan aljas-nemes,megvezetett ember. Ember. A Menny kincse már az ember.Az örökös,Aki Jézusban lám,fénybe is öltözött. A kereszttel hol megálltál,gyöngyök lettek a rögökbőlCsaba, Sarkad, Doboz, Vésztő,szájas romák, bús magyarokFelsegített, jó haverok. Eső voltál. Fentről jöttél,termő földeket öntöztél.A Nap visszahívott magához.Pofon vágott a hiányod. Azt gondoltam lesz még időmegbeszélni, megérteniamit tudtunk: A barátságtöbb mint…
-
A házasságtörő asszony történetéhez.(Kiegészítés a régebbi írásomhoz.)
Jn 8. Jézus leguggolva írogat a porba, az emberbe, Ádámba, a földbe.Ír a szívekbe. Új szövetséget.Az asszony középen, egyedül. Nincs már társa, csak a félelem, a szégyen, a bűntudat állnak mellette, mint fegyőrök.Ujjak mutatnak rá, a körülötte álló vádlók ujjai, miközben a másik kezükben a vádlói egy-egy fél téglát szorongatnak, hogy az asszony testén-arcán zúzzák szét azt, amit magukban elhazudnak, rejtegetnek: a bűnt. A bűnből született, saját, szégyellt identitásukat. Jézus ír a porba, majd szól.A vádlón felemelt kezek, ujjak lehanyatlanak, a kövek kiesnek a kezekből.A vádlók eltűnnek.Aztán Jézus odalép az asszonyhoz és szól hozzá is.Elkullog a szégyen, el a félelem, el a bűntudat. A nőt elhagyják múltjának tettei, az emberek…