Evangélium,  Házasság-család,  Hitéleti írások

Nő és férfi. 1.

A megtérés kifejezés az Újszövetség eredeti nyelvén a gondolkodásmód megváltoztatását jelenti.
A világképünk, gondolkodásunk tele van nem tudatos elemekkel, rutinokkal, ahogyan értelmezzük, szemléljük a dolgokat.
E rutin forrása a tradíció. Nemzeti, családi, etnikai, kulturális és gyülekezeti. Nem egyszerű a változás, a megtérés az Isten szerinti világképhez gondolkodásmódhoz!
Hasonló az elménk, a lelkünk a forgalmas vasúti csomópontokhoz, ahol rengeteg sínpár találkozik, és a váltótól, a váltó kezelőjétől függ, hogy a szerelvény melyik irányba folytathatja útját.
A tradíció sok sínpárt fektetett le a lelkünkben kisgyermekkorunk óta. Amikor Isten egy témát, igazságot megvilágít és elindul Tőle a szerelvény, hogy elhozza életünkbe rakományát, áldásait, akkor sűrűn előfordul, hogy a csomóponthoz érkezve, egy régi sínpáron fut tovább, így eltérve Istentől kijelölt céljától.
Egy bizonyos témák hallatán visszatérő érzés, egy rossz tapasztalat megújuló emléke, lelki seb, mint a rossz váltókezelő, téves vágányra irányíthatja a szerelvényt.
Jön egy tanítás, egy világosság, ami valamiért sért, vagy megzavarja azt a rutint, amivel védekeztünk rossz tapasztalatok után az újabb csalódás ellen. Előítélet a nőkről, előítélet és tradicionális gondolkodás férfiakról, eltéríti az Isten igéjét és a vonat nem tudja elhozni a nekünk szánt érzelmi gyógyulást, és áldásokat.

Rengeteg seb igazságtalanság halmozódott fel a lelkekben, és sem a világ, sem a gyülekezet, az egyház tradicionális látása, tanítása nem hozza el a gyógyulást. Erre csak az evangélium, Isten igéje képes, ezért folytatom a férfi és nő viszonyának vizsgálatát a Biblia alapján.
Bízom abban, hogy segíteni fog sokaknak.
Kezdjük az elején:

1. Móz. 1. 26.-27. 
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre (árnyék, képmás) és hasonlatosságunkra (minta, modell, hasonlóság); és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

Az ember Isten árnyéka és olyan lény, melynek modellje maga a Teremtő, Megváltó Isten. Minden ember hordozza a prototípus tulajdonságainak lenyomatát, emlékét, a hatezer éves „sorozatgyártás” ellenére is. Funkciójában, feladatában szintúgy. Uralkodásra, uralkodónak lett megalkotva. Lényege az emberi nemnek, hogy uralkodói, királyi irányultság hajtja tudattalanul is. Ezért van, hogy szabályokkal, törvényekkel nem lehet megváltoztatni, tartósan vezetni, mert valamennyiünkben ott él egy tiltakozás: „Ne mondja meg senki, hogy mit tehetek, és mit nem! Mit szeressek és mit ne!”. Mert egy „királyt”, uralkodót, ne irányítson senki! Isten parancsai felé is megvan ez, csak az Úr iránti bizalom írja felül bennünk a zsigeri ellenállást.
Ez a sokszor rejtetten élő uralkodói tudat az oka annak, hogy az ember csak szabadságból és szeretetből képes engedelmeskedni teljesen, és véglegesen, mert amikor a szeretet teljessé lesz benne, akkor pont azt akarja, és pont azt szereti, amit a Teremtője akar és a Teremtője szeret. Így vagyok, leszek tehát szabad és a külső szemlélő nézőpontjából tökéletesen engedelmes. Ezen az úton indít el az evangélium elfogadása.
Következő fontos tény, hogy a férfi és a nő is hordozza mindezeket a jegyeket. Isten képe, árnyéka és Isten mintájára teremtett lény a nő, és a férfi is. Fenti két igében háromszor szerepel, hogy Isten képe az ember akár férfi akár nő.

Megértve ezt, öröm és csodálkozás tölti el a lelkünket. Ahogy a 8-as zsoltár írja:

Zsolt. 8. 5.-7.   Micsoda az ember – [mondom] – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Mi is a halandó, esendő ember? Micsoda az emberiség, az emberi faj, Ádám leszármazottai, hogy figyel rá, hogy gondoskodik róla Isten? Sok kegyetlen vallásos tanítással a szemben az ember nem a teremtés biodíszlete, nem is robot-engedelmességre újraprogramozandó szolga, hanem kis híján olyan, mint maga Isten. Van dicsősége, méltósága és koronája. Ura Isten alkotásainak. Isten látása az emberről szembe megy a legtöbb gyülekezet, felekezet tanításával különösen, ami a hívőkkel, való gyakorlati bánásmódot, és a nem hívők megítélését illeti.
A következő ige azt mutatja be hogyan is történt a férfivá és nővé való teremtés.

1. Móz. 2. 7. 
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.
21.  Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.
22.  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
23.  És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24  Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté


Ádám tökéletes lény, ám Isten úgy ítélte, hogy nem jó ez az önmagában való egyedi tökéletesség. Társ kell. Nem szexuális szükségről van itt szó, hiszen az állatokat vonultatta fel először Ádám előtt. A további versekből derül ki, hogy a szeretetet, a szerelmet akarta bevinni a tökéletes, de társtalan Ádám életébe. Megbontotta ezért a tökéleteset, kivett belőle egy oldalbordát, és abból alkotta meg a nőt.
Nem a föld porából, hanem Ádámból. Az eredmény az lett, hogy a férfi meglátva a belőle hiányzó, de mégis önálló emberi lényt, a nőt, rádöbbent, hogy csak vele lehet teljes egész. Nem tud nélküle élni, ő, Éva az, aki belőle hiányzik.
Ezt az akarat- gondolat és érzés-áradatot, szenvedélyes vágyat a másik után nevezzük szerelemnek. Ennek van csodálatos szexuális vonatkozása is.
A férfi és nő testi eggyé válása egy elkötelezett szövetségi kapcsolatban, amit a modern nyelvek házasságnak neveznek.
De a szerelem sokkal több, nagyobb dolog a házaságynál.
Ádám látva Évát, valószínűleg nagyot ugrott örömében és prófétált is.
Ádám próféciája, hogy elhagyja apját, anyját a férj és feleségéhez ragaszkodik, a bűnbeeséskor be is teljesedett. Évát becsapta a kígyó:

1. Móz. 36. 
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

 Ádám azonban tudatosan döntötte el hogy szerelmét, az asszonyt követi a bűnbe, bármi várjon is rá és otthagyja apját, Teremtőjét, Istent.

1. Tim. 2.  14. 
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:

Érdemes azon elgondolkodni, mi történt volna, ha Ádám nemet mond Évának és a gyümölcsnek.
Ez esetben lenne valami alapja a vallásos hímsovinizmusnak, de minden egyéb is más lenne.
Ádám döntése tudatos volt, oka pedig szerintem a szerelem. A férfi tekintély béli elsőbbsége a Bibliába nem azért került bele, mintha a férfi erkölcsileg magasabb rendű volna, nem lenne annyira bűnös, mint a női nem.
Ha a parancsolat felől nézzük, hát nagyobb is a bűne, mint Évának. Azonban előbb létezett, mint a nő, aztán az első nő belőle, a férfiból lett, továbbá a férfit nem szedte rá a kígyó. Talán ez a három dolog az oka, hogy a vezetésben elsőbbsége van a Biblia szerint.

Isten a nő teremtésének módjával előhívta az ember lelkében a szenvedélyes szeretetre, szerelemre és az ebből fakadó, nem racionális, saját érdekeivel ellentétes tettekre való képességet.
Ez az önfeláldozás. Az ember képes saját vágyainak, érdekeinek nemet mondani a szeretett másik személy miatt. Képes meghalni önmaga érdekei számára. Úgy gondolom tudatosan tette ezt Isten.
Ha az ember nem lett volna képes a szerelemre és az érdekeken messze túlmutató szenvedélyes szeretetre, képtelen lett volna megérteni, vagy kicsit is beleérezni az Isten emberek iránti szeretetébe.
Képtelenek volnánk reagálni az evangéliumra, mert nem is értenénk.
Az Édenben már szeretni tanította Isten az embert, és hogy az ember, Ádám, képessé vált szeretni a tökéletlen, vétkező másik embert, az bizonyítja, hogy a bukásba is utána ment annak, akit szeretett.
(Nem tudom ez jó, vagy rossz, de így illik a Megváltás örök tervébe.)

Nem ugyanezt tette az emberekért Krisztus is? Otthagyta mennyei pozícióját, kiürítette önmagát Isteni képességeiből, gyalázatos hústestben élt, önmaga is ember lett, és messze meghaladva Ádám lemondását, magára véve bűneinket, a büntetésüket is elszenvedte.

Zsid. 10. 5.-7. 
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
Akkor mondám: Íme itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük