A törvény a hit kinyilatkoztatásáig adatott

A galatáknak azt mondták az álapostolok, hogy ahhoz, hogy igazak legyenek, körül kell metélkedniük és meg kell tartaniuk a törvényt. A mai álapostolok sokkal trükkösebb teológiával ámítják el a hívőket. Azt ma már senki nem vonja kétségbe, hogy Isten hitből igazítja meg az istentelent – ezt a hit mozgalom óta kevesen merik megkérdőjelezni. Azt már azonban sokan tanítják, hogy miután igazakká váltunk – bár nem vagyunk törvény alatt – meg kell tartanunk a törvényt ahhoz, hogy igazak is maradjunk. Van aki odáig vetemedik, hogy azt állítja, hogy amikor valaki bűnt követ el, kiesik a kegyelemből, és elveszti az örök életét. Újra szeretném leszögezni, hogy távol áll tőlem, hogy azt mondjam, aki hisz, nyugodtan kövessen el bűnöket. Ne tegye senki. Arra viszont kaptam Istentől bátorságot, hogy a Krisztus evangéliumát hirdessem és ne szégyelljem a kereszt botrányát. Isten ereje az evangélium, amely által mindenki megszabadul, aki hisz. Érdekes, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol erősen prédikálják a törvényt, rengeteg bűnt követnek el a hívők, és még javuló tendencia sem látszik. Éppen azért botrány a kereszt, mert teljesen szembe megy a világ elvárásaival – a bűnös bűnhődjön. Jézus azonban nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megmentse. A törvény nem képes megmenti az embert, de Jézus Krisztus igen.

Gal. 3:1-5 (RÚF 2011)

Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szemei előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg? Csak azt szeretném megtudni tőletek, hogy a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket vagy a hit hallásából? Ennyire balgatagok vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába? Ha ugyan hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedeteiből teszi, vagy a hit hallása által?

Megannyi kérdés, amit nekünk is fel kell tennünk magunknak. Talán ott van az alapvető gond, hogy sok prédikátor nem azt az evangéliumot hirdeti, amit Pál hirdetett. Amikor megkaptuk Isten Szellemét, akkor azt ki kellett érdemelnünk cselekedetekkel, vagy pedig ingyen kegyelemből kaptuk? Ez perdöntő, ugyanis a Szent Szellemmel lettünk elpecsételve, a Szellemet kaptuk zálogba – eredetileg foglalóba. A Szent Szellem foglaló, amit Isten adott, mégpedig ingyen kegyelemből, semmit nem kellett tenni érte.

A másik nagy hazugság, amit szeretnék leleplezni az, amikor úgy tűntetik fel, mintha azok lennének az igazi szellemi emberek, akik igyekeznek a törvényt megtartani. Ám a fenti sorokból kitűnik, hogy aki visszamegy vagy odamegy a törvényhez, az testben fejezi be, amit szellemben kezdett. Szellemben járni ugyanis azt jelenti, hogy hitben járunk, elfogadjuk, amit Isten ad, és nem akarunk semmit sem kiérdemelni. A fentiek alapján nem csupán a bűn elkövetése a test cselekedete, hanem az is, ha valaki a törvény cselekedeteiben bízik.

Gal. 3:6-10. (RÚF 2011)

Úgy, amint Ábrahám is hitt Istennek, aki ezt igazságul számította be neki. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig az Írás előre látta. Hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép. Eszerint a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Sem a megigazulás, sem az igaznak maradás nem cselekedetekből származik, hanem csakis hitből. Istenből nem lehet tettekkel kierőszakolni az áldást – ezt csak az ellenség hazudja a hívőknek, mert azt akarja, hogy ne legyenek áldottak. A hitből valókat áldja meg Isten a hívő Ábrahámmal. Sőt azok, akik a törvény cselekedeteivel akarnak valamit kiérdemelni Istennél, akik ezekre a tettekre támaszkodnak valójában átkozottak. Nemrég hallottam ezzel kapcsolatban egy súlyos tévtanítást, ami alkalmas arra, hogy a hívőket bevigye az erdőbe. Egy tanító azt állította, hogy az 5 Mózes 27-ben valójában az áll, hogy azok átkozottak, akik nem állítják fel a törvényt célként, hogy azt megtegyék (akkor is ha nem tudják maradéktalanul megtartani az összes rendelkezést). Ha ez így lenne, Pál nem mondaná, hogy akik a törvény cselekedeteiben bíznak, átok alatt vannak. Hiszen éppen ezek azok, akik célként tűzik ki a törvény megtartását – ennek az eredménye átok.

Értsük meg, hogy nem a törvény hallgatása segít elkerülni a bűnöket, hanem éppen Isten jóindulatában való bizalom fog megerősíteni minket. Az Írás egyértelműen állítja, hogy a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt (Róma 6:14.). Megfordítva, akik törvény alatt vannak, azokon uralkodik a bűn. Ezen érdemes elgondolkodni.

Ha Ábrahámnak hitből adta Isten az ígéreteket, akkor mi szükség volt arra, hogy négyszázharminc év múlva bejöjjön a mózesi törvény?

Gal. 3:19-26. (RÚF 2011)

Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett. A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezető mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Tehát a törvény a bűn miatt adatott, hogy rábizonyítsa az emberre, hogy bűnös. Az volt a célja, hogy elvigye a kétségbeesésig az embert, hogy rádöbbenjen, hogy menthetetlen, nem lesz áldott, hanem el fog veszni, hacsak valaki nem menti meg ettől. Ilyen módon lett vezetővé a törvény, hogy elvezesse az Izrael fiait Jézus Krisztushoz. Mielőtt eljött a hit, Isten a törvény által őrizte és zárta egybe az Izrael fiait, de a törvénynek ez a mandátuma csupán a hit kinyilatkoztatásáig tartott. Jézus Krisztus eljött a földre és kinyilatkoztatta, hogy a belé vetett hit által van a szabadulás, az örök élet. Innentől a törvény szerepe megszűnt. Miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezető mester alatt. Ha már egyszer eljutottunk Jézushoz, hova is tudna vezetni? Most már Isten fiai vagyunk a Jézusba vetett hit által, és nem a törvény cselekedetei által.

Vissza kell térniük a keresztényeknek az eredeti evangéliumhoz! Le kell rombolni a tévtanítások falait, amik eltakarják Jézus Krisztus dicsőségét. Újra bátran kell hirdetni a kereszt botrányát. Ne legyen kétségünk, hogy ma is botrányt fog okozni az evangélium. Folyamatosan vádolnak bennünket, hogy bűnök elkövetésére szabadítjuk fel az embereket, hogy a „hiperkegyelmesek” közt sok a bűn. Én pedig azt javaslom azoknak, akik ezeket az ellenvetéseket állítják elénk, hogy először nézzenek szét a saját házuk táján, és gondolkozzanak el rajta, hogy ha a törvény a szentség útja, és ők ezt hirdetik, akkor miért van annyi kegyetlen, szeretetlen ember köztük, miért vannak köreikben katasztrófális állapotban a házasságok, miért van annyi házasságtörés, annyi válás, annyi pénzügyi visszaélés, hogy a hatalommal való visszaélést, a manipulációkat ne is említsem. Nem lehet, hogy mégis a törvény alatt levőkön uralkodik a bűn, amint azt Pál állítja?

Testvérek jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív. A mi erősségünk a Jézus Krisztusban való bizalmunk. Harcoljuk meg a hit nemes harcát, az elbizonytalanító tévtanítások közt is, ne féljünk kimondani az igazságot! A hit szükségtelenné teszi a törvényt. Ne engedjünk mégoly jól hangzó tanításoknak se, álljunk meg a hitben, és fussunk tovább a versenypályán, hogy elnyerjük a hervadhatatlan koszorút!