Törvény és törvénykezés

A törvény szolgálata a kárhoztatás és a halál szolgálata

Azok a keresztények, akik kardoskodnak a törvény megtartása mellett, nem számolnak azzal, hogy a törvény szolgálata a kárhoztatás és a halál szolgálata. Ez elsőre nagyon durván hangzik, de nézzük meg mit mondott ezzel kapcsolatban Pál a korinthusi gyülekezetnek. Amellett érvel, hogy a korinthusi hívők Krisztusnak Pál által írt levelei minden embernek. Ez a levél azonban nem tintával, hanem Isten Szellemével íródott és nem kőtáblákra lett felvésve, hanem a szív hústábláira. Ennyire bízott Pál Istenben! Tudta, hogy amikor az evangéliumot hirdeti, amikor lerombolja az álapostolok munkáját, és felépíti azt, amit magától Jézustól hallott, akkor maga Isten szól rajta keresztül.

2 Kor. 3:5-8. (RÚF 2011)

Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?

Mi magunktól soha nem válnánk képessé az Új szövetség szolgálatára, a Szellem szolgálatára, de Isten képessé tesz rá. Az újszövetség szolgálata nem a betű, azaz nem az Írás szolgálata, hanem a Szent Szellem szolgálata. Akiket a Szent Szellem vezet, azok Isten fiai. A Szent Szellem vezet el minden igaz valóságra. Sajnos sok keresztény, amikor az újszövetséget olvassa, akkor minden mondatból szabályokat készít, így lesz neki egy új szövetségi törvénye. Ha megtudja, hogy valaki ezt megsérti, akkor, azt kárhoztatni kezdi. Ez a farizeizmus útja. A gyülekezeteket túl gyakran vezetik ilyen farizeusok, akik sokakat vezetnek félre.

A másik lényeges megállapítás pedig az, hogy ha a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata is dicsőséges volt, akkor mennyivel dicsőségesebb a Szellem szolgálata. Amiről itt szó van, az kétség nélkül a tízparancsolat, hiszen a törvény többi része pergamenre lett írva, illetve akkor kellett Mózesnek letakarnia az arcát, mikor a második kőtáblákat hozta le a hegyről. Pál a tízparancsolatot a halál szolgálatának nevezi. Ez nem a tízparancsolat hibája, hanem az emberé: A bűnös embert a tízparancsolat halálra kárhoztatta, mert nem tudta megtartani az összes parancsot. A tízparancsolat szolgálata mégis jól látható módon dicsőséges volt, azonban a Szellem szolgálata, az újszövetség szolgálata sokkal dicsőségesebb. De vajon miért?

2 Kor. 3:9-11 (RÚF 2011)

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges a múlandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!

A tízparancsolat az ószövetség legjobbjait is kárhoztatta, azonban az újszövetség a legrosszabbakat is megigazítja, csak hinniük kell Jézus Krisztusban. Az újszövetség szolgálata nem a vádlás szolgálata, hanem a megigazultságé. Sokszor hallok prédikátorokat vádolni és kárhoztatni a hallgatóságot: nem eléggé szentek, nem úgy élnek, ahogy a törvény megköveteli. Ne értsetek félre, fontos, hogy Krisztushoz méltó módon éljünk. Azonban az újszövetség kulcs üzenete az, hogy nem magunkat tesszük igazzá, hanem Isten nyilvánít minket igaznak azért, mert hiszünk a drága fiában, akit elküldött a földre, hogy meghaljon a mi bűneinkért, és a harmadik napon feltámadjon a mi megigazulásunkért.

Az ószövetség dicsősége múlandó volt. Mózes nem akarta, hogy Izrael fiai lássák, hogyan múlik el a dicsőség az arcáról, ezért letakarta azt. Az újszövetség szolgálata megmaradó dicsőséggel rendelkezik. Amikor Izrael fiai olvassák az ószövetséget valójában nem értik azt, nem látják meg, hogy az egész Jézus Krisztusról szól, mert az a bizonyos fátyol ott van az ő arcukon is. Csak akkor érti meg az ember az ószövetséget, a törvényt, amikor hitre jut Jézus Krisztusban. Ekkor lesz világos, hogy az egész célja az volt, hogy felismerjük, hogy mindenki bűnös, és Jézus Krisztushoz vezessen minket. Akkor miért hozza vissza sok prédikátor és gyülekezeti vezető a fátylat, miért teríti azt az emberek arcára, hogy elhomályosítsa a látásukat, és ne lássák Krisztus dicsőségét? Miért nem az evangéliumot hirdetik, amikor az Isten ereje, amely mindenkit szabaddá tesz, aki hisz. Az újszövetség, ami megmarad mennyivel dicsőségesebb az ószövetségnél, ami már elmúlt!

Mikor ilyeneket hirdet valaki, mint én most, akkor sok keresztény – köztük vezetők, prédikátorok – nekiesnek, hogy miért állítja be a törvényt rossznak. Erről azonban szó sincs! Térjük vissza az előző írásomban tárgyalt Róma levél folytatásához.

Róma 7:7-13. (RÚF 2011)

Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd. De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn. Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn, én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett. Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa. De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó. Akkor hát a jó halálomra lett nekem? Semmiképpen! De azért, hogy a bűn bűn mivolta nyilvánvaló legyen, a jó által a halált munkálja, hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétek legyen.

Itt lehet megérteni a mózesi törvény és az ember ambivalens viszonyát. A törvény szent, igazságos és jó. Isten azt mondta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a parancsolatot és élni fognak általa. De az ember bűnös volta miatt az, ami jó, és életet ígért, valójában kárhoztatta az embert és ezáltal megölte. Értsük meg, hogy ez nem a törvény hibája! Hanem a törvény olyan, mint egy lakmusz papír: kimutatja az emberben levő bűnt. Valójában azonban a bűn öli meg az embert. Sőt az a tény mutatja be, hogy mennyire gonosz a bűn, hogy a szent, igaz és jó törvényt, ami az életet szolgálhatta volna, arra használja, hogy megölje az embert,.

Ezután Pál tovább lép: a test miatt ki van szolgáltatva a bűnnek. Miközben neki is tetszik a törvény, mert igazságos, mégis a bűnt cselekszi. Sőt akarja is a jót cselekedni, de mégis a gonosz van hozzá közel. Kétségbeejtő helyzet!

Róma 7:24-8:2 (RÚF 2011)

Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát értelmemmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok. Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

Erre a kétségbeejtő helyzetre van megoldás: Jézus Krisztus. Akik Jézus Krisztusban vannak, azoknak nincs kárhoztatásuk. Az élet szellemének a törvénye megszabadította őket a bűn és a halál törvényétől. Hiába található meg a testünkben a bűn, mégsem uralkodik rajtunk a halál. Senki nem kárhoztat már minket. A törvény nem szűnt meg, nem lett eltörölve, de akiket Jézus Krisztus megszabadított, azok már nincsenek a hatálya alatt. Mindezt pedig Jézus Krisztusnak köszönhetjük. Ha pogány létünkre a törvényhez megyünk, akkor Jézust csaljuk meg, újra bemegyünk a bűn és a halál törvénye alá, újra kárhoztatva leszünk. Azok a keresztény vezetők és prédikátorok, akik keverik a törvényt és az újszövetséget, visszaviszik a Jézus által megszabadított embereket a bűn és a kárhoztatás alá.

A törvény hirdetése senkit sem változtat meg, pusztán elérendő céllá teszi azt, ami hit által már a mienk (lehetne). A változás úgy jön, hogy egyre tisztább a képünk Jézusról és amint őt szemléljük, megváltozunk. Erről szól a korinthusiakhoz írt második levél harmadik fejezetének a vége.

2 Kor. 3:17-18 (RÚF 2011)

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.

Amikor Jézus Krisztust hirdetik az embereknek, amikor az ő nagyságát, dicsőségét szemléljük szellemi szemeinkkel, akkor az ő dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig a Szent Szellem formál bennünket Jézus képére. Nem mi magunk gyúrjuk át magunkat, nem is a mesterségesen kreált „próba helyzetek” (amik célja a személyiség teljes megtörése, amíg a hívő nem válik teljesen engedelmessé – nem Istennek, hanem – a gyülekezeti vezetőknek) változtatnak meg. A Szent Szellem változtat meg, de nem erőszakkal, hanem az által, hogy képessé tesz arra, hogy lássuk Jézus Krisztus dicsőségét, az Isten egyszülött fiának dicsőségét. Amikor Péter, Jakab és János a hegyen voltak Jézussal, akkor a mennyei Apa világosan szólt: Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Ne Mózest, és ne is Illést a szolgákat hallgassátok, hanem az Isten Fiát, a legdrágábbját, akit szeret, és akin keresztül minket is szeret: Jézust.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük