A hallgatás felelőssége

Többször találkoztam már azzal az érveléssel, hogy mi hívők nem válogathatunk az igehirdetésekben, hanem a prédikációkat el kell fogadnunk, magunkat alárendelve üzenetüknek. Ugyanis a mi gyülinkben a prédikáló mindig Isten igéjét szólja. Ez a gondolat alapvetően tekintélyelvű megközelítés, amely az üzenet hitelességét a prédikáló tisztségéből, megbízásából, pozíciójából eredezteti.

A napokban szembesültem egy eseménnyel; egy hívő egy kis csoportnak elmondott igehirdetést bántónak; fájdalmasnak sérelmesnek találva, kiment a teremből és ezek után a prédikátor illetve a csoport vezetője részéről lázadással, tekintélyellenességgel, bomlasztással lett megvádolva a nyilvánvalóan és ténylegesen sértő és az Úrtól nem neki szánt üzenet elutasítása miatt. A testvér jól össze is tört, kárhoztatás kínozza.

Vajon igazság szerinti-e az őt ért vád? Van-e a hívőnek felelőssége a prédikációk elfogadása, befogadása terén? El lehet-e utasítani egy pulpitustól jövő üzenetet?

Nézzünk meg néhány igét; 1 Thesszalonika 5. 19-21

19.  A Lelket meg ne oltsátok.
20.  A prófétálást meg ne vessétek,
21.  Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!
22.  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!

 Ne fékezzétek meg a Szellemet, ne vessétek meg a prófétálást, úgy, olyan módon, hogy minden üzenetet vizsgáljatok meg, ami jó azt tartsátok meg, ami rossz attól tartsátok távol magatokat. A prófétálást, Isten élő beszédben közölt üzenetét, a prédikációt meg kell vizsgálni – szólítja fel Pál a hívőket. 1. János levél 4. 1. ugyanerre figyelmeztet; vizsgáljuk meg, milyen szellemből szól egy ember, jön ki egy üzenet.

1.  Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
2.  Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;

 Első lépcső hogy Istentől van-e, a második, hogy most és itt, hozzám szól-e? Nyilvánvaló Jézus szavai alapján, hogy a második lépcsőnél a gyümölcsök igazítanak el jó és rossz, hamis és hiteles, rhéma, vagy logosz kérdésében. Galácia vidékére Jakab gyülekezetéből, Jeruzsálemből, sok tekintélyes, képzett keresztény ment a frissen újjászületett gyülekezeteket meglátogatni, „vendégszolgálni”. Prédikációikat a hívők elfogadták, elkezdték életükbe beépíteni. Levelében őket Pál apostol nemes egyszerűséggel bolondoknak, idiótáknak nevezte ezért. Mit okozott, mi volt a gyümölcse a júdeaiak igehirdetésének? Nagy tekintéllyel léptek fel, mint az Úr küldöttei, az írások ismerői és eleve ebből a tekintély-pozícióból indult a szolgálatuk, vagyis alanyi jogon igényelték személyüknek az elfogadást: „ők Isten hiteles küldöttei.” Az ilyen fajta tekintély eleve manipulálja a hallgatóságot: Ha nem Isten emberének látod őket, lázadó vagy, bűntudat alá helyeznek nem üzenetük, már a pozíciójuk miatt. Tehát már kezdetben megfosztották a kisázsiaiakat a szabadságuktól, félelmet, bűntudatot, emberektől, tekintélytől való fóbiákat építettek ki, aminek a következménye az lett, hogy engedelmeskedtek a galáciai hívők nekik, és üzenetüknek. Az evangélium és Jézus Krisztus helyett újra szabályokban és a törvényben bíztak, átok alá kerültek. Szemléletes példája ennek Péter apostol viselkedése az antióchiai ebédlőben.

Gal. 2.
11.  Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
12.  Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
13.  És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.
14.  De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondék Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

 Péter maga is varázslás alá került, sőt az egész gyülekezetre nézve egy átok-közeli helyzetet eredményezett a prédikációk automatikus, zsigeri elfogadása ezektől a tekintélyes, képzett, erkölcsös és bibliaismerő prédikátoroktól. Ezért mondja Pál a Gal. 1. 8.-9.-ben, hogy ha ő maga, vagy egy bizonyíthatóan mennyei küldött, Mennyből való szolgálati ajándék hirdetne is mást, mint a valódi evangélium, az legyen átok, és ugyanezt még egyszer elmondja, nehogy azt gondolják: ”Csak felment a pumpa és túloz a Pál.”.

Hogyan tudjuk megítélni a prédikált üzenetet, hogy Istentől van-e és hogy réma-e, nekünk aktuálisan?

Ef. 4. 11-15.

11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.  A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.  Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14 . Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.  Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;

A Mennyből való angyalok, küldöttek, szolgálati ajándékok küldetésének célja, feladatuk, hogy felnőtté tegyék Isten elhívottait szellemben, személyiségükben. A Mennyből való angyal, a szolgálati ajándék, prédikátor, nem fél attól, hogy felnő a hallgatósága és nem tud rajtuk uralkodni. A felnőtt képes eldönteni szívében szellemében mi az, ami neki szól, mi az, ami nem, mi az, amit megeszik, mi az, amit nem is érint meg. A gyerek gyakran parancsra eszik: „mindent meg kell lenned Pistike!” A gyerek, ha elutasítja, nem tudja elfogadni az üzenetet, érzelmei megtelnek előbb daccal, aztán szégyennel, bűntudattal: „Jaj mi lesz velem lázadó vagyok!” Ha ilyen érzések gondolatok környékeznek az igehirdetés alatt, feltehetően nem az Úrtól van az üzenet, és minden bizonnyal neked nem szól. Az ilyen prédikációk félelmet, zavart, fájdalmat, bizonytalanságot szülnek a lélekben és eltávolítanak az Úrban és az evangéliumban való egyszerű hittől és bizalomtól. A Róm 8. 10. vers további segítséget ad, hogy hogyan tudjuk megítélni, megvizsgálni az üzenetet:

10.  Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.

 Azt mondja Pál, a szellem az maga az élet a megigazulás miatt, a megigazulás céljából. Ha a szellem zavart, félelmet, rettegést generál az érzésekben, az üzenet feltehetően a hitből való megigazulást és a hallgató megigazultságát ássa alá. Az Istentől való üzenet mindenképpen békességet hoz, akkor is, ha kemény, leleplező, látszólag sértő. Dávid mondja a 141. Zsoltárban:  

5.  Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értük nyavalyájukban.

 Ha igaz prédikáció üt meg a szavával, az kegyelem, heszed, jól van, ha helyre tesz, mintha olajat öntenének a fejemre, hiszen érzem: az elutasítás nem nekem, hanem a hiedelmeimnek, a tévedéseimnek szól, én szeretett lény vagyok, akit éppen a helyes útra visz az üzenet.

1 Ján. 5. 4.

4. Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
5. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
6. Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, amely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.

Nem a hitünk, a hitéletünk, az odaszánásunk, az erkölcsvédő, politizáló gerjedelmeink által győzzük le a világot, hanem eleve egy olyan hitet kaptunk, amely már győztes a világ fölött. Nem tőlünk függ az egyház, az evangélium győzelme, hanem ez a győzelem ott van a hitünkben. A hatos versben az élő igét, Jézus Krisztust, és a Szellemet nevezi meg János, mint két tanút a vizsgált perben: A prédikált ige közvetíti-e az élő igét, Jézus Krisztust a szívünknek? Mert Ő jönne, vízzel és vérrel. Jön-e a prédikációban hozzám Jézus Krisztus? Ezt a Szellem mutatja meg, bizonyítja, vagy cáfolja, mert nemcsak az ige, hanem a szellem is maga a valóság az igazság.

Hogy az az ige, amit prédikálnak nekem, az életet szolgálja a számomra, épít-e, jön-e benne, közelít-e benne hozzám Jézus Krisztus, arról a bensőmben a Szellem tesz bizonyságot, mert Ő is ugyanaz, mint az ige, ugyanazt akarja, mint az ige: jönni hozzám és ő is igazság, valóság. Így van meg a két bizonyság: az első, mit mond a szívem, jön hozzám Jézus a prédikációban, vagy nem? A második lépcső: megáll-e a prédikáció az írott ige alapján? Ha megáll, akkor az hiteles, de még akkor sem biztos, hogy nekem itt, és most rhéma, aktuális üzenet. Nem, Isten nem szolgáltatna ki minket a prédikációk kavalkádjainak, hogy hajtson, sodorjon a tanítások akármilyen szele, amiknek a hajtóereje lehet az emberek álnoksága, emberi érdek, becsvágy, a tévelygés ravaszsága is: Ef 4. fej. Nem szúr ki velünk Isten, mondván. „ne válogass, nincs jogod!” Sőt kötelességünk válogatni az evangélium miatt. Krisztus váltott meg, nem tesz bennünket ezek után emberek rabszolgájává. A valóságot kell keresni, az igazságot. Akárhogy nézzük is, optimistán, vagy pesszimistán, a lélek akármilyen torzító lencséjén keresztül szemléljük is a valóságot, az számít, ami a valóság, ami az igazság. Ahogy a történet mondja:

 A pesszimista az alagútban csak a sötétséget látja, az optimista meg az alagút végén a fényt, de a mozdonyvezető csak két idiótát lát, akik a síneken állva nézelődnek.

A valóság számít, és ezért veszélyes a gyermeklét, az infantilizmus, mert a gyermek lényegénél fogva konfliktuskerülő, és ha felnőttként, vagy lehetőséget kapva felnőtté válni, megmaradunk ebben a notórius konfliktuskerülésben, emberektől, illetve tekintélytől való félelem miatt, nyugalmunknak, békességünknek, kompromisszumainknak az ára előbb-utóbb magának a valóságnak, az igazságnak a feladása lesz, ezért törekedjünk felnőtté válni.

A különféle prédikációk tanítások megvizsgálásához talán a legfontosabb útmutatást a János 10 adja:   

4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28. És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

Jézus Krisztus elhívottai juhai Ismerik az ő hangját. (Nem a szavát,a hangját: „phóné” nem pedig „logosz” szerepel a görög szövegben), azaz van ezeknek a juhoknak valami tőle származó képességük felismerni Jézust a hangja, tehát valami nagyon személyes ismertetőjegye alapján. A juhok ezt felismerik, s miután felismerték, követik Őt, mivel tudják, hogy a Pásztor szól hozzájuk az igehirdetésben. Ha a prédikációból Jézus juha nem hallja ki a Pásztor hangját, akkor az lehet logosz, lehet igei, de azon keresztül nem Jézus szólítja meg a nyájat, a vagy az adott bárányt. Ha pedig idegen, azaz fenyegető hangot hall ki a bárány a szolgálatból, Jézus maga mondja, hogy ez menekülésre, futásra készteti. Belül egy szenvedést menekülés-érzést él át az a keresztény, aki nem csak, hogy nem hallja a szolgálatban, a Pásztor hangját, hanem valami kifejezetten fenyegető ellenséges hangot észlel. Ez a jelenség nem valami iszonyú botrány, hanem lehet, hogy csak a prédikátor emberi mivoltából fakadó tévedés, hiba, bénázás buktatója, amely a prédikátorokra is leselkedik. Az ember ugyanis a szellemvilág és az anyagi létezők kapuja, zsilipe, amelyen keresztül szólhat a Pásztor, de a kapu hibáit, gyengeségeit kihasználva akár a vádló is Ezzel nemcsak az igehirdetőknek, de a hívőknek is tisztában kell lenniük