(Európa, 2025.) Csizmár Dániel a bőr övtáskájára tapintott. Ott volt. Lassan 3 éve. LOM-13-as.Kicsi, szinte nőies revolver. Nyugalmat adott.Ha minden kötél szakad. Ha nem bírja tovább.Szlávkó barátjától kapta azon a napon, amelyen a behívója megérkezett.“Vészkijáratnak” hívta magában. Elkísérte őt mindenhová, a legpokolibb helyekre is.Karban tartotta. Egyszer elő is vette hogy használja.Csapatát akkor az oroszok bekerítették, csak pár száz méterre lehettek.Fogságba nem eshet. Az rosszabb a halálnál.Másik kezében felesége és a három kicsi képét tartotta.Bocsánatot kért, elbúcsúzott.Ekkor drónok jelentek meg és lőni kezdték az orosz járműveket.Az eset után távolabb vezényelték a fronttól, és kéthetes pihenőt kapott. Nem volt egyszerű, de hazajutott a családjához.– Lesoványodtál., – bújt hozzá felesége.A három kis szőke…

Mindig érzékenyebb volt másokra, mint általában az emberek. Szinte letapogatta az emberek belső rezdüléseit és a hozzá való viszonyát.Ezért mielőtt szóban, tettben kifejezték volna, befolyásolni tudta ezt a viszonyt.Egy érzékeny, komplex receptor-rendszer működött a lelkében, ami a többi ember lelkét detektálta hallgatta le. De ez most más.Nem, nem volt pszichopata, nem haszonszerzésre, hanem csak az elutasítás, a fájdalom elkerülésére használta ezt a képességét. Így, aki közel került hozzá, az szerette, jó fejnek tartotta.De ez a valami, ez teljesen más volt. Egyedül élt. Felesége elvált tőle.Amikor még együtt éltek az emeleti lakásban, egy napon erős szél fújt odakint.Ő meg figyelmetlenül kitárta a nappali óriási ablakát. A lakáson átszáguldó huzat belekapott a…

„Valami rejtett hang, sejtelmes titok van ebben a könyvben.”Ezt gondolta a férfi.„Mohaszőnyeg alatt lapuló aranygyűrű, vagy belül megmohosodott aranyedény.”Szinte falta az írást.Egyedül van. Kényelmes karosszékben. Minden rendben.Ül ebben a retró, falikárpitos, barnás-sárga szobában.Két fal a mennyezetig rakva könyvekkel. Vitrin is áll a szobában az egyik falnál.Széke mellett asztalka. Kávé, finom pohárka likőrrel, hamutartó.Csend. A vastag párnázott ajtón csak erélyes kopogás szűrődhet át.Megdolgozott nyugalmáért, ami kívülről körülveszi.Még ma is intézkedett, elvégezte amit kellett. Most csak a könyv…. a történet.Belül azonban izgalom. Bár találná meg a történet főhőse a szépséges nő élete értelmét!Mert a szépséges nő nem tudja, miért is él? Keresi, de nem tudja.Egyetem, PhD, elismertség, karrier. Nem ezért.Pénz, luxus, csillogás,…

Eladó! Eladó!Jelszavak és becsmérlések olcsón kaphatóak! Bármi, bárki mellett és bármi, bárki ellen!Rugalmasság! Elv, gerinc csak akadály! Lejáratás, jellemölés, karaktergyilok!! Himnuszok és mocskolódások ugyanott! Akció!Verbális esküvői csokor vagy verbális okádás? Nálunk egy csomagban! Készleten!Szógyémánt és szófekália! Nagy tételben olcsóbb!Csak ismételgesse cégünk tartósított frázisait, az maga a bizonyítás!Felesleges vizsgálódni, el kell csak hinni.Pokol Zrt. Média!Ne feledje: az a helyes ítélet, döntés, ami objektív bizonyíték nélkül születik.Professzionálisan összekeverjük az agresszort és az áldozatot majd meggyűlöltetjük az életüket védő megtámadottakat! Áldozathibáztatás mesterfokon!A tények hülyeségek! Sztálin humanista szuperhős! Hitler a Télapó! Rendeljen, megoldjuk! Patina, nagy tapasztalatok!Pokol Zrt. Média!!Mantra, mantra egy-két-há! Ééés még egyszer ugyanaz, ééés mantra, újra tízezerszer!Biztos eredmény!Vegye, vigye! Szavak, jelszavak, Indulatgázzal töltött frázislufik!…

Most már lelép.Tovább már ne csicskáztassa ez az erőszakos senkiházi, ami a sorsa.Amiben él.Gyönyörűnek, illatosnak, rózsának mondták. El is hitte.Aztán, ahogy közel hajolt hozzá, látta hogy csúf, penészes és hónaljszagú.Így hát csomagol.Kis szatyrokba tömködi emlékeit. A régi érzések megszáradt lenyomatait is.Leírt és elgondolt gondolatait spulnira tekeri, úgy kisebb helyet foglalnak.Untalan hordott, kikönyökölt fájdalmát, önsajnálatát egy sportszatyorba gyűri.Ez viseltes zakója.Ha előveszi és megrázza formájára idomul. Olyan mint ő. Képmása a zakó. Látja mindenki, hogy ő az, még benne sem kell lennie.Rászórja a nevetések szerteszétgurult babszemei közül azokat, amiket erőlködve sikerült összeszednie. A többi nem érdekes.Talán elülteti. Talán fává nőnek majd.Sebeit, traumáit is összesöpri, kukazsákba teszi. Bár tudja, hogy néhányuk hívatlanul is…

(Dán. 4. fej.) Hatalmas az a fa! Ott áll az ország közepén.Nagy lombkoronájában rengeteg gyümölcs, madarak tömege az ágakon, a fa árnyékában pedig mindenféle állat heverészik, pihen.Az egészet mégis baljóslatú sejtelem köde lengi körül.Kamukodonozor közben izzad, forgolódik ágyában.Most egy mennydörgő hangot hall;Tanuljatok elnökök, vezérek, királyok, vezetők! Egy hatalmas fejsze zuhan le a felhők magasságából a törzsre.. A fa kidől, gyümölcsei szétgurulnak, a madarak riadtan szétterebbennek és az árnyékában ejtőző vadak félelmükben szűkölve futnak szerteszét.A nagy tuskóra láncok kötelek tekerednek. Nagyonhazudozol Főkirály és Vezérelnök felébred.Drága pizsamája csatakosan feszül a tagjain, szíve a torkában dobog.A megilletődött személyzet már az aranyozott hálószoba ajtaja előtt toporog. Startra készen.Vajon reggelit, ruhát, telefont? Vajon mit óhajt…

Fagylaldábanjó leányzatSzép gombócokatSzedeget. Kis matyólánytésztakúpbólHűs pisztáciátEszeget. Gombóckereklett a világ.MeghódítottamMarikát.

Dumakorunk áramában,Lapulna mint kis bogárka,Kövek alján, fa odvában,Szél se érje, nap se lássa! Kommunikál, nem beszél.Szava fabatkát sem ér. Korrekció az áremelés,Csak politikai termék aGyűlölködő, vérnáci emlék.Leépítés a kirúgás,Tehetség lett a …nyalás. Dumakorszak áramában,az emberlapulna, mint kis bogárka.Kövek alján, fa odvában,Szél se érje, nap se lássa! Kommunikál, nem beszél.Szava fabatkát sem ér.Még egyszer mondom;Fabatkát sem ér!

Hová tartasz ilyen sáros képpel? Kérdezték többen.Voltak akik segíteni akartak, mások nevettek.Ő csak ment. Kicsit zavarban, szégyenkezve, de ment.Az a hang vitte előre.A szó. „Menj mosakodj meg a Siloámban!”Talán születése óta erre a mondatra várt.Hát most ment.Botorkálva, mint mindig, de nem esett el. Egy kicsit látott a tenyere, látott a tapogató talpa.Közeledett a célhoz. Kisgyerek korától nőtt bele a sötétségbe. Hallotta szüleit, hallotta a zsinagógai barátokat;„Miért? Miért született ez a gyerek vakon?”Számára az ÁLLAPOT volt. Nem ismert mást. Nem volt mihez képest gyötrődnie.Persze fájt hallani a többi gyerek vidám játékának hangjait, keserűséget érzett szülei szégyenlős zavarán, ha róla beszéltek.A sötétségről sem tudta, hogy az sötétség. Számára a természetes közeg volt.Nem…

Most tél van odakint,Most tél van odabent.Havas ág pattan el a fákon,Jeges ér pattan meg aszívekben. Ablakokbólgyerekek lógnak ki ahidegbe,Deres árokpartokon öregekgubbasztanak.Buszra várnak. A hideg létből el.Kifele.Otthagyottak. Most tél van odakint,és tél van odabent. Ráfagy a hazugsága lelkekre.