Evangélium
-
Megvan az Isten népének a szombatja 2.
Az Isten népének a szombatja a cselekedetektől való megnyugvás. Milyen tettektől való megnyugvásról szól a Biblia? Nem kell többet semmit se csinálnunk, csak fekszünk az ágyon és üdvözült mosollyal bambulunk? Dehogyis! Azoktól a cselekedetektől nyugszunk meg, amikkel Istennél akarnánk bevágódni, szabályok követésétől, önmagunk megigazítására tett erőlködésektől, egyszóval a holt cselekedetektől. A szombati megnyugvás árnyképét mutatja meg az ószövetség, amikor leírja, hogy milyen lesz az a hely, ahova Isten vezeti be az Izrael fiait. 5 Mózes 6:10-11. (RÚF 2014)„Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyet nem te építettél, minden jóval telt…
-
Megvan az Isten népének a szombatja 1.
Sokszor tapasztaltam a gyülekezetben, hogy a testvérek nem tudnak megnyugodni Krisztusban. Megpróbálják megoldani az ádámi természet problémáit a test szintjén, cselekedetekkel. Ugyan Jézus nevében űznek, kötöznek, és megvallanak, de olyan problémákat akarnak megoldani, amikre a megváltás megoldást adott. Úgy tekintenek a megváltásra, mint ami lehetőséget adott, de mégis cselekedetekkel kell kierőszakolni az ígéretek megvalósulását az ördögtől. Azonban bármennyit is harcolnak, rendszerint eredmény nélkül teszik ezt. Miközben a keresztények állóháborút folytatnak az ördöggel, nem veszik észre, hogy a Biblia teljesen más képet fest az újszövetségről. Zsidó 4:8-11 (CSIA)„Következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom. Hiszen aki az ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten…
-
A bíró, aki az életénél is jobban szereti feleségét, most elővezetteti és felelősségre vonja. A hívők ítélete.
A hívők örökkévalóságban történő személyes ítéletének kérdése az egyik legfontosabb kérdés, lévén, hogy az elterjedt felfogás szerint itt válik szemtanúk előtt, „hivatalosan” is véglegessé minden hívő ember sorsa. Az ítélet szorosan összefügg mindenki esetében az Igéhez, a Krisztushoz való személyes viszonnyal, vagyis az evangéliummal. Meggyőződésem hogy a vallási tradíció az ítéletről alkotott képet, sőt a bibliafordítást is befolyásolta és gyakran torzította. Kísérletet szeretnék tenni e fontos téma tisztább megértésére az ige eredeti jelentése és a szöveg összefüggései alapján. Úgy gondolkodtunk a hívők Krisztus előtti ítéletéről, hogy „azért ott lesz megszégyenülés is, ha el nem is kárhozik senki.” Sőt a testvéreink részéről minket ért igazságtalanságok, sérelmek, mégsem őszintén megbocsátott, elraktározott…
-
Ismét a kálvinizmusról.
Tekintettel arra, hogy egyik testvérünk hosszan kommentálta meg az előző, a témában született írásomat – és sok jó felvetést is tartalmaztak a kommentjei – azt gondoltam, hogy legjobb lesz egy külön posztban tovább gondolni ezeket. Elismerem, hogy az első pillanatban világossá tettem, hogy nem értek egyet a kálvinizmus tanításaival, és annak ellenpontjával, az arminianizmussal sem. Ez azonban nem jelent sem rosszindulatot, sem rosszmájúságot. Amikor valaki ellenvéleménynek ad hangot, az nem egyenlő a rosszindulattal. A magam részéről teljesen jóindulatú vagyok, csupán nem értek egyet a kálvinista hagyományok egy részével. Tovább menve azt sem tartom helyesnek, hogy lehorgonyozzunk egy mozgalom hitvallásánál. De semmi gond azzal, ha valaki mégis ezt teszi, mindenkinek jogában…
-
Isten ítélete a világon – vagy mégsem?
Két hete itthon van az egész család. Home office, távoktatás, Tesco rendelés, pihenés, alvás. Közben nézegetem a neten, hogy keresztények hogyan vélekednek a koronavírusról. Vannak, akik kiegyensúlyozottan, de sokan az apokalipszis eseményeit vízionálják, illetve úgy látják, hogy a pandémia Istennek a világot, vagy éppen az egyházat sújtó ítélete. Ítélet! Némelyek élvezettel mondják ki ezt a szót. Szinte kéjelegnek benne. Isten odacsap, lerombolja a gonoszok építményét, a langyos hívők kártyavárait. Milyen jó lesz, végre a bűnösök megkapják a magukét. Az engedetlen hívők végre jól megijednek, beállnak a sorba és engedelmeskednek az elöljáróiknak. Jól hangzik… legalábbis a testnek, de nem tükrözi az igaz valóságot. Róma 5:8-11 (RÚF 2011)Isten pedig a hozzánk való…
-
Intermezzo: a hiedelmek felfüggesztése
Mielőtt a gyereksorban tartással kapcsolatos dolgokat folytatnám, szeretnék nektek egy nagyon fontos dologról írni. Van egy hatalmas fal, ami megakadályozza az igazság mélyebb megismerését, miután valaki kijött a régi gyülekezetéből. Arra gondolok, hogy az ottani tanítások erőteljesen beépültek a gondolkodásunkba, ezért amikor olvassuk a Bibliát, minden vers mögül kikandikálnak ezek a szubjektív értelmezések és megakadályozzák, hogy megértsük az adott bibliai rész valódi értelmét. Ne becsüljük le ennek az akadálynak a jelentőségét. Az igaz-valóság (az aletheia) megismerését teszi lehetetlenné. Pedig Jézus Krisztus az út, az élet és az igaz-valóság. Sőt nem elég, hogy ezek a téves doktrinák ott vannak az értelmünkben, ráadásul a gyülekezet kialakított maga körül egy visszahangkamrát is. A…
-
Emlékeztetés az evangéliumra
Megfigyeltem, ha nem emlékeztetnek minket rendszeresen az evangéliumra, a hitből való megigazultságra, az ingyen kegyelemre, az Úr jóságára, akkor pár hét után megjelennek a hibás gondolatok az elménkben. Megjelennek a másokat ítélgető, magunkat mentegető gondolatok. Megjelennek a kesergő gondolatok arról, hogy milyen rossz állapotban van az egyház: a hívők a földiekhez ragaszkodnak, félnek, nem bocsátanak meg. Ezek mögött kimondatlanul ott van, hogy mi nem vagyunk ilyenek, nem vagyunk olyanok, mint ez a vámszedő. Mi rendszeresen imádkozunk, böjtölünk, millió kijelentésünk van közvetlenül az Úrtól, bárcsak minden hívő olyan lenne, mint mi. Észrevétlenül jelenik meg a büszkeség az érzelmeinkben. Isten szerencsére ilyenkor sem úgy tekint ránk, mint reménytelen juhokra. Nem gondolja, hogy…
-
Az új teremtés győzelme
A minap jártam egy kis gyülekezetben, ahol a prédikátor egyik mondata elindított egy gondolatfolyamot bennem. Dávid és Góliát történetéről beszélt és a kavicsokkal kapcsolatban felhozta a jelenések könyvéből a smirnai gyülekezetnek írottak végszavát: Jelenések 2:17 (RÚF 2011)„… és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.” Ez a kövecske, amit a hitben megmaradó győztesek kapnak, az új teremtést jelképezi, mert annak az új neve van felírva rá, aki kapja. Ez az új név valami olyat fogalmaz meg, ami az új teremtés lényege és egyben nagyon személyes is, hiszen senki sem ismeri, csak az, aki kapja és nyilván az Úr, aki…
-
Az igaz ember hitből él
A napokban egy olyan témát illetően lángolt fel a vita, amit érdemes közelebbről megvizsgálni, mert az újszövetség alapjait érinti. Vajon a bűn elválasztja-e az embert Istentől? Felületes ránézésére ezen nincs mit gondolkozni. A Bibliát kicsit is ismerő embereknek azonnal beugranak Ézsaiás próféta szavai: Ézsaiás 59:1-2. (RÚF 2014)„Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” Az eset napnál világosabb – mondhatja valaki. Aki azt állítja, hogy nem választanak el a bűnök Istentől, az nem ismeri a Bibliát, tévtanító, eltévelyedett ember, aki démonok tanítását…
-
Az átokról
A minap hallottam egy beszélgetést az átokról, pontosabban a generációs átkokról. Elgondolkodtam rajta, hogy keresztényként sokszor egy-egy példából minden további kutatás nélkül vonunk le következtetéseket, amiket azután magabiztosan szellemi törvényekként hirdetünk. Bár az ok-okozati viszonyok feltárása többnyire komoly kutató munkát igényel, a keresztények, keresztény vezetők, gyorsan kimondják a kapcsolatot. Hajlamosak mindenütt szellemi okokat keresni, ha valami nem jól működik egy ember életében, akkor ott átok van. Ekkor jön a feltáró munka, melyik felmenő mit tett, honnan jön az átok. Az ilyen felderítő munka végén hamar rámondják, hogy a Szent Szellem vezette őket. A feltárás alapján jöhet a bűnvallás, a sokszor már elhunyt ősök bűneinek megvallása, a saját bűnök megvallása, majd…