Hitéleti írások
-
A mágikus nyugalom, avagy a bálvány biztonsága.
Mi, emberek, szeretnénk az Istent a magunk számára valahogyan mindig elérhetővé tenni. Berakni egy vitrinbe, hogy ha szükségünk van rá, hozzáférhető legyen, ne kelljen keresni. Tuti ott legyen, erőfeszítés nélkül megtalálhassam és használhassam, mint az új telómat.Az Isten fellelhetőségének, a testi-lelki jólét bebiztosítására való emberi törekvésünk nem csak szobrok, tradicionális bálványok esetében érhető tetten .Ugyanis ezért ragaszkodik az emberi lélek a szabályokhoz, a törvényekhez is.Ha megtartjuk a szabályt, ha betartjuk a törvényt, még ha mi magunk találtuk is ki, meggyőzzük magunkat hogy akkor biztos ott lesz Isten. A közelünkben.Mert uniformizált, jó gyerekek vagyunk. Amikor kell az Úr, elővehetjük. Ez a kényelem- és szellemi komfort-vágy a léleknek ez a biztonságra, kiszámíthatóságra…
-
Eltúlzott kegyelem.
A bűnnel kapcsolatban az általános keresztény álláspont az, hogy a bűn elveszi az ember szabadságát.Ezzel homlokegyenest ellentétesen, a világ gondolkodása bizonyos bűnök lelkiismeret furdalás nélküli gyakorlását, az elnyert szabadsággal azonosítja.Ebben a koordináta-rendszerben a kegyelem valamiféle kibúvónak tűnik a tradicionális keresztény nézőpontból: „Megtesszük, ami jólesik a testnek, mégse veszítjük el a szabadságot, sőt még lelkiismeret-furdalásunk sincs, hiszen Isten úgyis megbocsájt, mi pedig megmaradunk a kegyelemben.” Pedig az elkövetett bűn személyes és gyakorlati eltörlése/megbocsájtása, csak bűnbánat, bűnvallás-gyónás és annak a bűnnek a teljes elhagyása révén valósul meg.– mondja a mainstream keresztény gondolkodás. (Ezért nem végzett a zsarnok királlyal Hamlet a kápolnában, miközben az „imádkozott”, nehogy az Isten megbocsásson neki és esetleg megússza…
-
Az átokról egyszerűen
Újra és újra felmerül a kérdés, hogy lehet-e átok keresztényeken és ha igen, akkor mit kell tenni. Karizmatikus körökben az az elfogadott tanítás, hogy lehet átok a keresztényeken. Szerintük az átok a hívő saját maga által elkövetett, vagy pedig közvetlen felmenői által elkövetett és a törvényben átokkal szankcionált bűnei miatt jön az életére. Az ilyen átok eltávolításához, bűnbánatra, bűnvallásra, a bűn elhagyására, illetve az átok megtörésére van szükség, közben hivatkozva arra, hogy egyébként Jézus megváltott minket a törvény átkától. Némely hívő állítja, hogy ezen procedúra valóban megszabadította az átokból és az élete egy bizonyos területén áttörés következett be. Eltekintve ennek szubjektív és így ellenőrizhetetlen voltától, vajon igazolható-e mindez a Bibliából?A…
-
Mi az örökségünk?
Pál azt állítja a Kolosseiekhez írt levelében, hogy Isten alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre (Kol. 1:12.). De mit jelent, hogy alkalmasak vagyunk? Azt jelenti vajon, hogy alkalmasak vagyunk valamit elvégezni, és birtokba kell venni ezt az örökséget, vagy valami mást? És mi ez az örökség egyáltalán? Tegyünk egy gyors utazást az evangéliumban; hogy megértsük azt a csodálatos örökséget, amit a Szent Szellem kijelent nekünk; hogy örülni tudjunk és megnyugodjunk Isten végeérhetetlen szeretetében és jóindulatában; hogy megmártózzunk abban a szeretetben, amellyel bennünket mindig is szeretett, mégpedig annyira, hogy az egyszülött Fiát értünk odaadta akkor, amikor még bűnösök voltunk. Kolosse 1:9-14. (Csia)„Ezért attól a naptól fogva, hogy ezt meghallottuk,…
-
ÉN, meg Ő, vagy MI, együtt?
János 14:10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül.11Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Uez János 10:38 Az isteni egység az ember számára elképzelhetetlen megjelenési formája, hogy Isten külön személyei egymásban léteznek, teljesen egyek, olyan módon, hogy mégis megőrzik egyediségüket, identitásukat.A Fiú, Fiú marad úgy, hogy teljesen egy az Atyával. Az Atya is Atya marad, miközben teljesen egy a Fiúval és a testté válás után a Fiú Jézus maradt, ember is maradt, úgy, hogy egy az Atyával.Egy olyan szobát képzeljünk…
-
Szag és illat az egyházban.
Az újszövetség szerint a hívők Krisztus jó illata a világban.Légfrissítő szerepet szánt nekünk Isten.A légfrissítő nem szünteti meg a rossz szagok forrását, csak elviselhetővé teszi az adott helyet. Ugyanez a mi szerepünk is ebben a világban.Feladatunk nem az, hogy a kutyagumit ibolyává, vagy az enyvgyárat parfüm-üzemmé változtassuk.Csak közvetítsük az embereknek Krisztus jó illatát. Az evangélium súlyos félreértése, amikor azt erkölcsi üzenetnek látjuk és nem Isten ingyen ajándékának az erkölcsösök és az erkölcsteleneknek számára.Az olyan „ajándék, amelyért valamikor dolgozni, teljesíteni kell, nem ajándék.Az olyan jó hír, örömhír, amely miatt egy idő után görcsbe rándul a hívő gyomra és szorongani kezd nem igazán jó hír. A „teljesítményünktől függő evangélium” oximoron, mint a…
-
Kegyelem evangéliuma: A Betű, vagy a szív?
A Jézus Krisztushoz való megtérés, az újjászületés, a hit születése, a Szent Szellemmel való betöltekezés alapvetően karizmatikus élmények. Olyan mennyei ajándékok (khariszmák) amelyek a szó legteljesebb értelmében ajándékok: Teljesen ingyenesek, kegyelemből (kharisz) vannak.Isten jókedvének, szeretetének, örömének (kharisz) a megnyilvánulásai felénk, és jókedvet, örömöt, (kharisz) boldogságot is okoznak.Életünk sorsfordító döntéseit szintén hasonló karizmatikus élmények, kijelentések, érintések indítják be.A társválasztás, a szerelem, nem egy megfontolt értelmi döntés, vizsgálódás eredménye jó esetben, hanem egy magával ragadó, sodró, szívbeli élmény.Ugyanígy az Istentől való szolgálatunk megtalálása, a gyülekezet választása, vagy változtatása szintén belső indíttatás eredménye, amely ideális esetben az Úrtól van.Utóbbi esetekben az öröm lehet, hogy csak később éri el az érzelmeket, mert vannak „sokkoló”…
-
Mi lesz veled egyház? – avagy álljunk-e be hegyi remetének?
Az elmúlt időben az interneten is, barátaim között is nagyon sok csalódott, vívódó ember hangját hallottam, akik szkeptikusak az egyház jövőjét illetően. Egyetlen gyülekezetben sem érzik jól magukat, az egyikben ez a rossz, a másikban az a rossz, az egyik törvénykező, a másik mereven emberi tekintélyt követő a harmadik túl laza, a negyedik unalmas és így tovább. Igazuk is van, jól látják.Az említett testvérek közül a többség, ahogy én is, elfogadtuk és egyre inkább megismerjük a kegyelem evangéliumát. Mézesheteket éltünk és élünk át újra Jézussal.Elfogadtunk egy olyan ajándékot, olyan kincset, aminek a fénye, értéke miatt sokszor nehéz a régiben otthon érezni magunkat.De csak addig, amíg Krisztus szeretete ki nem alakítja…
-
Parancsra új parancs, szabályra új szabály. 3.
Az előző rész végkövetkeztetése az volt, hogy a maga szemeiben jó, szent és törvénykező ember elveszettsége mélyebb, mint azé, akik bűnökben él, de vétkeivel, hibáival tisztában van.Azért mélyebb a törvénykező ember elveszettsége, mert távolabb van a kegyelemtől, mint az, aki tudatában van bűnösségének. Önmaga távolodott el az evangéliumban adott kegyelemtől, mert Istenhez nem a jó viselkedésen, nem a szentségen, a tökéletességen át vezet az út, hanem a felismert bűnösségünkön, a bűnbánaton, és a kegyelem elfogadásán keresztül. Sokat beszélnek erről az Újszövetség könyvei. Mindehhez Pál apostol még hozzáteszi azt, hogy a törvénykező magatartás éppen abban szenved szánalmasan vereséget, ami a legfőbb célja. Nevezetesen, hogy engedelmességre ösztönözze az embert.Azért szenved vereséget, mert…
-
Parancsra új parancs, szabályra új szabály. 2.
A Máté 23 24 arról beszél, hogy Megváltónk farizeusokkal szembeni fő problémája az volt, hogy hatalmuk-tekintélyük révén másokra erőltették aprólékos szabályaikat. Kicsinyes ügyeket kreáltak Isten nevében ítélkezve, de az igazán fontos dolgokkal nem törődtek. Például, ha Jézus Krisztus meggyógyított valakit szombaton, akkor jobban érdekelték őket a szombatra vonatkozó saját gyártmányú szabályaik, mint az Isten szavának az értelmezése, konkrétan, mint maga a beteg ember.Aztán tizedet adtak még az ebédeikből is, (tíz falatból egyet kendőbe kötve, bár a leves kérdésében tanácstalan vagyok, talán egy pohárba merték a tizedet), de az ordító igazságtalanságokkal, elnyomással, kegyetlenséggel szemben rendszerint nem emelték fel a szavukat, sem társadalmi, sem egyéni szinten. Nagyon tetten érhető ez a magatartás…