Hitéleti írások
-
Teokrácia, lázadás, vezetői tekintély
„Az egyházban teokrácia van.” Ezt a mondatot a legtöbb keresztény már hallotta, de vajon értjük-e mit jelent és vajon van-e igei alapja? A teokrácia annyit jelent, hogy Isten uralma. Az egyházban Isten uralma van. Ez eléggé triviálisnak tűnik. Ez az igéből mindenképpen alátámasztható. Azonban ez a mondat jóval többet takar ennél. Valójában arról szól, hogy az adott gyülekezetben meglévő vezetői hierarchia Istentől van, annak legfelső szintjén maga Isten áll, ezért ennek a „tekintélyi rendnek” (ez sem a bibliából származó szakrális kifejezés) minden hívőnek alá kell vetnie magát; a tekintélyi rendben fölöttünk álló személyen keresztül Isten szól, amit mond, azt el kell fogadnunk, a tanácsát meg kell tennünk; aki nem így…
-
Pál tövise
Pál írja a korinthusi gyülekezetnek, hogy tövis adatott a testébe, hogy ne bízza el magát a kijelentések hatalmas volta miatt. 1.Kor. 12. 7-9.Félek azonban attól, hogy valaki többet tulajdonít nekem, mint aminek lát engem, vagy amit hall tőlem, már a leleplezéseknek feltűnő mértéke miatt is! Ezért, hogy fel ne fuvalkodjam, tüskét kaptam a húsomba, Sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam. Háromszor esengtem emiatt az Úrhoz, hogy távozzék el tőlem, de azt mondotta nekem: „Elég neked a kegyelmem, mert az Én hatalmamat erőtlenség teszi bevégzetté.” (Csia-ford.) Sokan úgy értik ezt a részt, hogy Pálnak egy betegséget adott Isten azért, hogy megfegyelmezze. Ráadásul hiába imádkozott Pál háromszor is,…
-
Ne félj! (Elhagyhatunk-e egy gyülekezetet?)
Az ember hajlamos félni. Fél a jövőtől, fél a betegségtől, fél a pénzügyi nehézségektől, fél a háborútól, fél a fájdalmaktól, fél az elutasítástól, fél attól, hogy a gyerekei rossz útra térnek, fél attól, hogy rossz anya/apa, fél attól, hogy rossz feleség/férj, fél a kudarctól, fél attól, hogy elhagyják. Úgy tűnik, hogy a félelem a bűnbeeséskor tört rá az emberre, amikor Ádám és Éva elbújt Isten elől. A bűn zsoldja a halál, és a halál az egy ember bűne által elhatott mindenkire. Minden félelem mögött a haláltól, az elmúlástól való félelem van. Az ember fél, hogy a bűne miatt meg fogják büntetni. Ezért az újszövetségben a Menny első szava Gábriel arkangyal…
-
Megvan az Isten népének a szombatja 3.
Az előző két részben két szombati gyógyulást néztünk meg: a születésétől fogva vak és a meggörnyedt nő gyógyulását. Ezek két magatartást példáztak, amelyek nem engedik be a hívőket a szombatba: az egyik az, hogy nem látják a valóságot, Jézust, az evangéliumot, a másik pedig az, hogy az ádámi természetet, illetve annak maradványait tanulmányozzák. Jézus azonban mindkét embert meggyógyította, mégpedig szombat napon, így levette róluk a sátán terhét, hogy valóban élvezni tudják a nyugalmat. Így nyitja meg az egyház, a benne levő hívők szemét is a valóságra és egyenesíti ki őket, hogy fel tudjanak nézni az égre és meglássák szerető Apjukat. Most nézzük meg a harmadik szombat napi-gyógyítást. Máté 12:7-14 (RÚF…
-
Megvan az Isten népének a szombatja 2.
Az Isten népének a szombatja a cselekedetektől való megnyugvás. Milyen tettektől való megnyugvásról szól a Biblia? Nem kell többet semmit se csinálnunk, csak fekszünk az ágyon és üdvözült mosollyal bambulunk? Dehogyis! Azoktól a cselekedetektől nyugszunk meg, amikkel Istennél akarnánk bevágódni, szabályok követésétől, önmagunk megigazítására tett erőlködésektől, egyszóval a holt cselekedetektől. A szombati megnyugvás árnyképét mutatja meg az ószövetség, amikor leírja, hogy milyen lesz az a hely, ahova Isten vezeti be az Izrael fiait. 5 Mózes 6:10-11. (RÚF 2014)„Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyet nem te építettél, minden jóval telt…
-
Megvan az Isten népének a szombatja 1.
Sokszor tapasztaltam a gyülekezetben, hogy a testvérek nem tudnak megnyugodni Krisztusban. Megpróbálják megoldani az ádámi természet problémáit a test szintjén, cselekedetekkel. Ugyan Jézus nevében űznek, kötöznek, és megvallanak, de olyan problémákat akarnak megoldani, amikre a megváltás megoldást adott. Úgy tekintenek a megváltásra, mint ami lehetőséget adott, de mégis cselekedetekkel kell kierőszakolni az ígéretek megvalósulását az ördögtől. Azonban bármennyit is harcolnak, rendszerint eredmény nélkül teszik ezt. Miközben a keresztények állóháborút folytatnak az ördöggel, nem veszik észre, hogy a Biblia teljesen más képet fest az újszövetségről. Zsidó 4:8-11 (CSIA)„Következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom. Hiszen aki az ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten…
-
Ki hagyott el kit, avagy a döntés szabadsága
A minap hallgattam egy prédikációt, amiben a prédikátor elmesélte, hogy valaki azt mondta neki, hogy XY is elhagyta őt, tehát vele, a gyülekezet vezetőjével valami baj van. Mire ő azt javasolta, hogy inkább fordítsák meg a nézőpontot: XY-nal van a baj, hiszen ő hagyta ott a vezetőt (taps a hallgatóságból). Megdöbbentő, hogy mennyire végletesen és ítélkezően gondolkodunk mi keresztények. Miért lenne baj két emberrel, akik mindketten hisznek Jézus Krisztusban, újjászülettek és bennük van az Isten Szelleme? Miért kell akkora ügyet csinálni abból, ha valaki elmegy egy gyülekezetből? Még akkor is, ha az illető vezető szerepet töltött ott be. Miért nem úgy gondolkozunk az ilyen esetekről, hogy adott két felnőtt ember,…
-
A bíró, aki az életénél is jobban szereti feleségét, most elővezetteti és felelősségre vonja. A hívők ítélete.
A hívők örökkévalóságban történő személyes ítéletének kérdése az egyik legfontosabb kérdés, lévén, hogy az elterjedt felfogás szerint itt válik szemtanúk előtt, „hivatalosan” is véglegessé minden hívő ember sorsa. Az ítélet szorosan összefügg mindenki esetében az Igéhez, a Krisztushoz való személyes viszonnyal, vagyis az evangéliummal. Meggyőződésem hogy a vallási tradíció az ítéletről alkotott képet, sőt a bibliafordítást is befolyásolta és gyakran torzította. Kísérletet szeretnék tenni e fontos téma tisztább megértésére az ige eredeti jelentése és a szöveg összefüggései alapján. Úgy gondolkodtunk a hívők Krisztus előtti ítéletéről, hogy „azért ott lesz megszégyenülés is, ha el nem is kárhozik senki.” Sőt a testvéreink részéről minket ért igazságtalanságok, sérelmek, mégsem őszintén megbocsátott, elraktározott…
-
Ismét a kálvinizmusról.
Tekintettel arra, hogy egyik testvérünk hosszan kommentálta meg az előző, a témában született írásomat – és sok jó felvetést is tartalmaztak a kommentjei – azt gondoltam, hogy legjobb lesz egy külön posztban tovább gondolni ezeket. Elismerem, hogy az első pillanatban világossá tettem, hogy nem értek egyet a kálvinizmus tanításaival, és annak ellenpontjával, az arminianizmussal sem. Ez azonban nem jelent sem rosszindulatot, sem rosszmájúságot. Amikor valaki ellenvéleménynek ad hangot, az nem egyenlő a rosszindulattal. A magam részéről teljesen jóindulatú vagyok, csupán nem értek egyet a kálvinista hagyományok egy részével. Tovább menve azt sem tartom helyesnek, hogy lehorgonyozzunk egy mozgalom hitvallásánál. De semmi gond azzal, ha valaki mégis ezt teszi, mindenkinek jogában…
-
Kálvinizmus vagy arminianizmus?
Az egyszeri hívő ember időnként belebotlik különböző teológiai rendszerekbe. Ilyenekről olvas, hogy Kálvin öt pontja, vagy arminianizmus. De mi fán teremnek ezek? Egyáltalán fontosak ezek, muszáj megérteni őket? Ha igen, melyik nézet a helyes? Amikor ilyen kérdéseket próbálunk meg tisztázni magunkban, akkor sosem szabad szem elől téveszteni, hogy hitünknek a tárgya Jézus Krisztus feltámadása és nem valamilyen teológia. A teológia jelentése: Istenről való beszéd. Az emberek beszélnek Istenről, vagyis teologizálnak, de vajon ismerik-e Istent? Amikor Jézus beszélt az Atyáról, akkor nem teológiát mondott, hanem egy olyan személyről beszélt, akit bensőségesen ismert. Nem csak beszélt róla, hanem megmutatta, hogy mit és hogyan tesz az Atya. Pál és az apostolok kicsit nehezebb…